Minden irány jó!

Wolner Annamária  2011.6.7. 5:03

Amikor megszólal az a bizonyos belső hang...

Kevés olyan embert ismerek, aki élete során ne mondta volna legalább egyszer: a hatodik érzékem súgta. Telepátia, pszi, vagy csak egyszerű, finom megérzés ez? Bármi legyen, igenis van valami, ami sugall, ami figyelmeztet! Jelekkel, hangokkal, vagy csak egyszerűen megérzésekkel: „Ezen a napon ne tedd meg azt, amire készülsz, erre az emberre jobban vigyázz, figyelj oda...!”Csak épp nincs mindenki tudatában annak, hogy rendelkezik ezzel az érzékkel.

Hirtelen bevillan, és már meg is történik

Mónika (aki velem ellentétben mindig is reálisabb szemüvegen keresztül nézi a világot) mindig racionálisan gondolkodik, tudja, mit várhat el magától, a dolgoktól, ám mégis hisz a megérzésekben, ezt mesélte:
– Egy este leállítottam az autómat a lakótömb előtt. Hirtelen átfutott az agyamon, hogy ne így parkoljak, mert könnyebben ellophatják. Nem hallgattam az érzésre. Két nap múlva reggel, amikor kinyitottam az ablakot, hogy szellőztessek, látom, az autómnak már csak hűlt helye maradt – mondja. – Ha másképp parkolok, úgy, ahogy a benső hangom súgta, az autóm talán még most is meglenne. Vagy egy másik példa: volt, hogy ránéztem egy tárgyra, és azt gondoltam: ez mindjárt le fog esni. Egy perc múlva úgy is történt. Befolyásolni nem tudtam, sem megakadályozni, de megtörtént. Ami figyelmeztetett, egy hirtelen bevillanás volt, amit akár hatodik érzéknek is lehet nevezni. Hiszek benne, mert eddig azt tapasztaltam, hogy mindig súgott időben. Az már más kérdés, én hallgattam-e rá?

Élj a MOST- ban, s figyelj!

A tudósoknak és a megrögzött realistáknak, akik csupán a kézzel foghatót, a matériát fogadják el, s az ezen túli jelenségeket, észleléseket elvetik, csupán töredéke hisz abban, hogy az ember valóban rendelkezik hatodik érzékkel.
A témában Berente Ági, író-természetgyógyászt kérdeztem:

A fizikai érzékszervekkel (szem, fül, nyelv, orr, bőr) nem fogható érzékelés nem meggyőzés, hanem megtapasztalás tárgya. Aki nem tapasztalta, nem ismeri el, nem hiszi, nem tudja. Nem szeretnék erről győzködni senkit. Inkább megfigyelésre ajánlom a saját életét, és biztos vagyok benne, hogy idővel talál olyan momentumokat, melyeket nem fog tudni racionálisan, ésszel megmagyarázni.

Ön mivel magyarázza ezt a „jelenséget”?

A hatodik érzék nem a földi ego terméke. Ez világos. Hiszen nem látjuk, nem tapintjuk. Van viszont egy felsőbb énünk, melyet a tudomány is szuperegónak nevez, ahonnan folyamatosan érkeznek a megerősítő vagy elutasító jelzések. Ez a tiszta szellemiségünk, mely a szeretet minden szinonimáját tartalmazza. A felsőbb énünk üzeneteinek megértése nem különleges képesség, hanem az ember működésének feltétele. Ha valami jót akarunk tenni, támogatja, ha rosszat, akkor negatív folyamatokat indít el, melynek valamilyen módon érzékelni fogjuk következményét.

Hogyan próbálna meggyőzni engem arról, ha nem hinnék a hatodik érzékben, hogy igenis létezik a matérián túli világ, amelyet az ember csak a lélek rezgésein keresztül tud érzékelni?

Sem a gondolat, sem az érzés, sem az álmok, az emlékek, a személyiségjegyek nem fizikai tényezők, mégis vannak. A valóság, azaz a matéria, vagy mátrix mindezeknek a „láthatatlan” tényezőknek a láthatóvá tétele. Minden előbb gondolat, vágy, kívánság és csak azután anyagi produktum. Így működik a betegség is. Előbb csak kicsit aggódom, aztán egyre jobban, míg ezt a negatív gondolatot addig tartogatom, nem eresztem, hogy a fizikai test rezgésszintjére csökkenve materializálódik. Nem tegnapról mára, de a komoly betegségek így íródnak át a testre a gondolatok és érzések negatív világrészéből. Ezeket csak pozitív, tiszta, önzetlen, szeretet-alapú gondolatokkal és érzésekkel lehet kijavítani, helyrehozni.

Mit tehetünk azért, hogy megerősítsük magunkban a hatodik érzékünket?

A dolgunk csupán annyi, hogy ha fel akarjuk fedezni magunkban ezt az érzékelési módot, a pszi-mezőt, hatodik érzéket (bárhogy is nevezzük), akkor működjünk együtt a környezetünk, családunk, embertársaink, végső soron a természet hatásaival. Pozitív válaszokkal, igenekkel a nemek helyett. Csak figyeljünk jobban! Ne a múlton rágódjunk, és ne is a jövőt kémleljük! A MOST-ban éljünk! Ebben a pillanatban, ami éppen zajlik.

Mi a helyzet a nagyobb, egy egész életre kihatással lehető döntésekre: elköltözés, gyerekvállalás, házasság. Ilyenkor kell/kéne, hogy bekapcsoljon az a bizonyos hatodik? Önnél mindig bekapcsolt?

Én sem hallgattam mindig a belső hangomra, de mivel elég kitartóan zengett odabent, kénytelen voltam megkérdezni tőle, mit akar. Mondhatnám, hogy hamarabb is az írói pályára állhattam volna, de sajnos, nincs olyan, hogy: ez vagy az lehetett volna. Nincs „ha”. Amikor megérünk egy helyzetre, amikorra összeállnak a körülmények, amikor a csillagállás támogat, akkor jön el a pillanat. Nincs korábban, vagy később! Ezért kár aggódni, hiszen minden irány jó, amerre indulunk.

Hozzászólások

@

Küldés