Ámítás a rajzfilmekben

Kozma Eszter 2014.6.26. 3:45

A rajzfilmek hatása a kislányokra a nők elleni erőszak témája kapcsán merült fel bennem, de tökéletes példa arra is, mivel áltatják magukat a nők.

Lássuk először a klasszikusokat! A Disney-rajzfilmek hercegnői a régi szép időkben epekedve várták a hős megmentőt: a passzív nők és a tevékeny férfiak képzete állt egymással szemben. Ez, lássuk be, feminista szemszögből nem szép dolog, de a fantasztikus, bátor, erős, elkötelezett, örök hűséget fogadó férfiak mégis csak szép – habár hiú – reményt ébresztettek a kislányokban és anyákban: igen, ilyen is van!

Aztán szép lassan megváltozott a világ. A Barbie mesékben a lányok olyannyira lettek öntevékenyek, hogy van már olyan epizód, amiben ők mentik meg a herceget. Ez is fura, de végre olyan képet mutat (érdekes módon a harcos feministák ősellenségén keresztül), hogy a nők fel tudják vállalni a férfias szerepeket, kemények, és lehetnek hősök.

Ezzel szemben a Disney egyre mélyebbre süllyed. Mind a meséiben, mind az élő szereplős sorozataiban azt sulykolja a lányokba, hogy a férfi meg fog változni a kedvükért. Szeretném hangsúlyozni, ez fordítva sem igaz! Sajnos az igazán rossz dolgokat az ember nem tudja, vagy legalábbis nagyon ritkán tudja levetkőzni magáról, akár nő, akár férfi. Hogy példát is említsek, az utóbbi években jelent meg A hercegnő és a béka című mese, amelyben a kényszerűség hozza úgy, hogy a javíthatatlan szoknyapecér herceg és a szegény New Orleans-i lány egymásba szeret. És természetesen máris minden jóra fordul, mert az élet ilyen: a lány éttermet nyithat és övé a jó pasi, akinek érdekes módon elég volt egy békává változós kaland, hogy teljesen megváltozzon. Az élőszereplős sorozatok közül a Sok sikert Charlie! jó példa: a főszereplő lány, noha nem egyből, de megbocsát csalfa barátjának, akivel utána boldogan élnek, még az egyetemre nem megy. Mondhatnám, tanul az ember lánya, ha elég jó példát kap, de nem, ez nem igaz. Az egyik barátnőm tíz éves húga a Walt Disney Chanelnek köszönhetően azon aggódik, hogy kövér. (Érdekes, hogy nem minden lány sovány a sorozatokban – csak a sikeresek.)

Hát így állunk! Amikor az ember azt hiszi, a gyerek legalább viszonylag értékes műsorokat néz a tévében, akkor is ezekkel a hazugságokkal etetik, és sajnos sok esetben az édesanyjától is ezeket látja. Mert ő is megbocsát, ha az apa indokolatlanul üvölt vele, ha félrelép, vagy ha megüti. Mert úgyis meg fog változni.

Mi kell még, hogy végre lemondjunk erről az önámításról?

Ha már ennyit szapultam a meséket, különösen a Disneyt, azért be kell számolnom egy nagyon pozitív csalódásról is, ez pedig a nem rég megjelent, méltán sikeres Jégvarázs. Anna hercegnő beleszeret egy hercegbe, de amikor a nővére megmentésére indul egy összehasonlíthatatlanul „jobb pasival” hozza össze a sors. (Innentől drukkoltam ezerrel!) Végre egy olyan hercegnőt láthattunk, aki ő maga van a döntés helyzetében, aki - csak finoman, de – összezavarodik, mert kétfelé húz a szíve. Nagyon nagy örömmel töltött el, hogy végre megmutatják: ilyen is van. Noha a végén kiderül, hogy az első fiatalember valójában gonosz – az mégse lehet, hogy két jó közül válasszon, hová vezetne az? – de mégis. Végre, végre, egy nő is dönthet!

Szívből remélem, hogy az efféle törekvéseik tovább haladnak és a kislányok fejét egyre kevésbé fogják butaságokkal tömni az egyébként szép és kedves mondanivalóval bíró mesék.