„A szerelem a világ legnemesebb érzése”

Fodor Tekla  2009.8.28. 10:20

Ítélkezünk, szidalmazunk, mert úgy érezzük, megtehetjük. A társadalom folyton-folyvást háborog...

...türelmetlenkedik, olykor pedig tojásokat dobál –hol ide, hol oda. Bár időszámításunk óta, azaz több mint 2000 éve, láttunk és átéltünk furcsaságokat, a 21. században élők számára az út szélén hányó tinédzserek látványa sokkal természetesebb, mint két azonos nemű személy szerelme, csókja. A házasságukról már ne is beszéljünk....

A homoszexuálisok helyzetéről Steiner Kristóf újságíróval, szinkrondramaturggal beszélgettünk, aki hosszú idők óta nyíltan vállalja másságát.

– Mi lehet az oka annak, hogy a társadalom a mai napig ferde szemmel néz a meleg párokra?

– Nem hiszem, hogy általánosan kijelenthetjük, hogy a társadalom nem fogad el minket. Tény, hogy hazánkban egyelőre az emberek nagy részének nem sikerült felnyitni a szemét arra az örök igazságra, hogy ha sikerül elfogadnod másokat, akkor leszel képes önmagadat is elfogadni. Nálunk még mindig dogmák formálják a közvéleményt: még ha valaki szimpatizálna is a melegekkel, nem mondja ki kerekperec, mert egy kisvárosban él, ahol a szomszéd Margit kipletykálná, hogy a Teri biztos leszbikus. Nem tudom, ez mikor fog megváltozni. Én – az élettársi törvényen kívül – igazából leginkább csak visszalépést tapasztalok Magyarországon a nyolcvanas-kilencvenes évekhez képest ezen a téren.

– Az elmúlt évekhez viszonyítva, változott-e, és ha igen, milyen irányban, a magyarok hozzáállása a homoszexuálisokkal szemben?

– Nekem sosem volt semmiféle problémám, nem ért atrocitás. Azt azonban elfogadhatatlannak tartom, hogy Magyarországon a politikusok nagy része fél a homoszexuálisok oldalára állni. Tel Avivban, a melegmészárlás után, még a jobboldali miniszterelnök is tiszteletét tette a tragédia helyszínén és sajtóközleményt adott ki, amelyben elítéli a diszkriminációt. Nálunk a politikusok féltik a karrierjüket, ezért nem tesznek ilyesmit, pedig ez ugyanúgy működik, mint a tévé: az emberek azt nézik, amit eléjük tesznek. A közszereplők, művészek, politikusok, dolga lenne formálni a közvéleményt ebben a témában is.

– Hasznosnak tartja a melegfelvonulásokat?

– Korábban azon a véleményen voltam, hogy felesleges polgárpukkasztó magatartást tanúsítva végigszambázni az Andrássy úton, mert a szélsőséges viselkedés szélsőséges reakciót válthat ki. A véleményem azonban megváltozott. Annyira begyöpösödött és agresszív az ellentábor, hogy azt mondom: minden eszközt meg kell ragadni. Más, amikor az egónkat előtérbe helyezzük, és más közös érdek: ha másként nem megy, harsányan tudatjuk a világgal, hogy létezünk, és élni akarunk.

– Részt szokott venni a magyarországi melegfelvonulásokon?

– Nem, sosem voltam még. Egyszerűen nem vonz. Ebben az évben azonban, a Tel Avivban történt események kapcsán, már két melegtüntetésen is ott voltam.

– Mit tanácsolna azok számára, akik kifejezetten utálják, elítélik, esetleg beteg embereknek tartják a homoszexuálisokat? Hogyan változhatna meg a felfogásuk?

– Első körben azt javasolnám nekik, nézzék meg a Buborék című izraeli filmet, amely egy arab és egy zsidó srác szerelméről szól. Nem csak a kulturális különbségekkel, hanem az arab fiú önmarcangolásával is meg kell küzdeniük: a férfi képtelen elfogadni, hogy csalódást okoz a családjának élete választottjával. A film tragédiával végződik, ahogyan mindannyiunké azzal fog, ha nem kezd el toleránsabban kezelni minket a társadalom.

– És azok számára, akik melegek és valamilyen oknál fogva nem merik vállalni másságukat?

– Nekik azt üzenem, ne várják meg, amíg negyvenévesen, két gyerekkel döbbennek rá, hogy nem szeretik a feleségüket/férjüket, és magukra erőltettek egy életet, amelyben önmaguk karikatúrájává váltak. A szerelem a világ legnemesebb érzése. Ne hagyjuk elértéktelenedni!

– Köszönöm a beszélgetést!

Hozzászólások

@

Küldés