Hűtlenség

Halász Kata 2012.7.13. 4:05

Te hiszel a hűségben? A szót sem ismerem...

– Te hiszel a hűségben?

– A szót sem ismerem... Csak hülyülök, nyugi! Persze, hogy nem hiszek benne! A hűtlenségben sokkal inkább.

– Ez miért olyan egyértelmű?

– Nő vagy, neked egyértelmű a hűség.

– Ó?

– Látod? Épphogy belekezdtünk a beszélgetésbe és máris megdönthetetlenül bebizonyosodott, hogy milyen alapvetőek a különbségek nők és férfiak között.

– Nem olyan biztos ez.

– Már hogyne lenne az, de nektek, nőknek folyton vitatkoznotok kell. Mindent ki akartok elemezni, meg akartok magyarázni, meg akartok érteni. Pedig mennyivel egyszerűbb lenne az élet, ha egyszerűen beletörődnétek. Még csak elfogadni sem kell, megértést pedig pláne nem vár el senki: a férfi máshogy működik, mint ahogy azt a nő tudni véli. Hiszen nincs bonyolultabb egy női léleknél és nincs egyszerűbb egy férfi gondolkodásánál.

– Jó, tudom: a nők a Vénuszról jöttek, a férfiak pedig a Marsról.

– A prioritás, ami más, a motivációk, nem kell foglalkozni holmi bolygókkal, hülye szólásmondásokkal! Ne mondd, hogy nem érted, mert akkor ülhetünk itt naphosszat és akkor sem jutnánk a végére az egész históriának.

– Beszéljünk inkább a hűségről!

– Miről? Nem értettem.

– Ugyan már!

– Oké, befejeztem. Bocs... A hűség női találmány. A legbutább, legfeleslegesebb találmány az emberiség történelmében. Szembemegy az elemi ösztönökkel.

– Szex, szex, szex?

– Ahogy mondod. Ne forgasd a szemed! Az életösztön után a férfi cselekedeteinek legnagyobb hatalmú mozgatója a szex. A férfi odavan a szexért, így lettünk kitalálva, hogy örömünket leljük a szaporodásban, ha élhetek ezzel a poros fordulattal. Ha úgy tetszik, a genetikai program eltérő szexuális viselkedést kíván meg a két nemtől. A férfi genetikailag úgy van kódolva, hogy fenntartsa a populációt, míg a nő, hogy őrizze a fészek melegét, mint egy biztos pont.

– Mint az állatok...

– Pontosan! Hiszen eredendően azok vagyunk, tehát az ösztöneink is állatiasak. És ez különböztet meg minket az állatoktól, hogy tudunk uralkodni az állatias ösztöneinken.

– Aha, vagyis nem az ösztönök a hibásak, hanem az, ahogy kordában tartjuk azokat!

– Látom, kapiskálod. Nem kell büntetni azért a férfit, mert egy pillanatra megpihen a tekintete egy formás popsin, vagy a csalogató dekoltázson. A legtöbb nő feltétlen hűséget vár el a férfitól függetlenül a kettejük közötti kapcsolat minőségétől. Aztán nem győznek csodálkozni, ha a férfi meginog és elgondolkodik, vajon hűségesnek kell-e lennie egy olyan nőhöz, aki csak piszkálni tudja. Elfelejtik azt, hogy a hűség a tiszteletben rejlik és fordítva: ha már a szerelem át is alakult szeretetté, a tisztelet nem múlik el, és ez az, ami felülértékeli az önző, „mert nekem így jó” döntéseket. A nők valószínűleg azért várják el a hűséget, mert ez biztonságérzetet ad nekik, pedig tudhatnák már, hogy érzelmi területen nem szabadna biztonságra, kiszámíthatóságra számítani. Nem az a baj tehát, hogy a férfi megkíván egy másik nőt, hanem hogy mit kezd a helyzettel, hogy megteszi-e a következő lépést, hogy enged-e a puszta szexualitásnak?

– Amit maga a nő gerjeszt rövid és feszes ruhákkal.

– A nő ösztönösen épít a férfi ösztöneire. Kihívóan öltözködik és viselkedik. Majd nem győz csodálkozni, hogy a férfi miért viselkedik úgy, mint egy állat. Egy mélyen kivágott ruha azt a jelzést közvetíti a férfinak, hogy zöld az út, nyugodtan lehet nézelődni, gusztálgatni, bepróbálkozni. A nő válasza minderre pedig a felháborodás.

– Egymásnak ellentmondó üzenetek...

– Még mindig csodálkozol, hogy miért nem értünk titeket, nőket? Először egy frivol felhívás keringőre, majd pedig csattan az arcon a pofon, ha nem is szó szerint.

– Mit tehet a nő?

– Becsülje és tisztelje magát!