A szerelem csoda

Kabók Zita 2007.2.13. 20:26

Bálint-napon mi másról írhatnánk, mint a szerelemről...

A szerelemről, mely talán az egyetlen olyan érzés, mely végletekbe csábít és visz bennünket. Egyik nap tűzként lángolunk, és élni akarunk a szerelemért, másnap már csalódottan és reménytől fosztottan áhítozunk azért, hogy eljöjjön a vég. Vajon hány költő, zenész, író, tanuló, munkás halt bele ebbe az érzésbe?

Mindegy hányszor éljük át ezt a pótolhatatlan érzést, mindannyiszor a titokzatosság, az új iránti izgalom hálójába bonyolódunk, melyből sokszor hiába és eredménytelenül keressük a kijáratot. Gyűlölünk és szeretünk, egyesítünk és szétzúzunk mindent, amit a legcsodálatosabb, legérthetetlenebb, legbonyolultabb és legnemesebb érzésekből építettünk fel.

A szerelem bolondos, a szerelem szüntelen csalafinta játékot űz velünk, melynek megértéséhez és feltárásához a legbonyolultabb matematikai számítások vagy a magasfokú orvosi és kémiai kutatások eredményei sem nyújtanak megoldást.

A szerelem olyan érzés, mely a fellegekbe repít, s mi vakon követjük kedvesünket. A szerelem szabadságot ad vagy bilincset ver ránk, s mi rabokká is válunk általa. A szerelem merész, félelmet és veszélyt nem ismerő tettekre serkent bennünket.

A szerelem hiú és féltékeny -- a szerelemtől minden megszépül és virágokba borul, hiányától minden csúffá és keserűvé válik.

A szerelem falakat rombol le és egymástól mérföldekre lévőket forraszt össze. A szerelem tűz és víz. A szerelmet nem lehet megvásárolni, kimérni, de még csak megérinteni sem, mégis mindig jelen van körülöttünk. A szerelem izzik, és forrósággal önt el bennünket, pedig energiát sem használ. A szerelem szenvedés, a szerelem csapda, menedék vagy tragédia. A szerelem nem realitás, hanem mennyország vagy pokol.

A szerelemről nem írni kell, hanem megélni, átélni, érezni és éreztetni!