Gondolatok az ünnep előtt

Tompa Orsolya  2019.12.22. 2:28

Karácsony luxuskiadásban, és egyszer az ünnepek is véget érnek...

Nyilván mindenki találkozott már gazdag, tehetős emberrel, családdal. Ők azok, akiknek nem számít a pénz. Két kézzel szórják akár az év 365 napján. Karácsonykor sincs ez másképp. Méregdrága cuccokat vesznek a gyereknek, hogy ezzel kárpótolják, amiért egész évben nem törődtek vele. Ajándékhalmaz várja a gyerekeket a karácsonyfa alatt. A lakást, villát égősorok tömkelege díszíti, odabent pedig – a kaviárral, tengergyümölcseivel, pulykával és egy rakat ínycsiklandozó étellel terített asztal társaságában – ott áll a legszebb, legnagyobb és legdrágább fenyőfa, amit csak el lehet képzelni. Alatta pedig annyi csodás és drága ajándék, amiről sok gyerek még csak álmodni sem mer.
Amikor ilyet lát az ember, mindig felmerül benne a kérdés, vajon ez szívből jön?
Persze vannak kivételek.
De mit tud tenni az a gyerek, aki ezt átéli. Nyilván elfogadja az ajándékokat, bár talán sejti, hogy azt, amit igazán szeretne, sosem fogja megkapni.
Hiszen hiába vannak millióink, milliárdjaink, szépen felcicomázott luxusvillánk és karácsonyfánk, ha hiányzik a legfontosabb dolog, amire szükség lenne minden helyzetben. Ezt nem lehet megfogni, nem lehet megvásárolni. Ez pedig nem más, mint a tiszta, szívből jövő szeretet.


Az ünnepekre való felkészülés az első kritikus pont, a másik pedig, amikor véget érnek az ünnepek. Sokan ekkor jönnek rá, hogy fölöslegesen vásároltak karácsony előtt ész nélkül. Az ünnep varázsa alábbhagy, a műszaki cikk nem is olyan jó, arra a hatodik okostelefonra már nem is lett volna szükség, a sütemény már a kutyának sem kell, a tíz kiló kenyér, ami megmaradt, szintén mehet a szemétbe. Ilyenkor pazarolunk a legtöbbet. Használhatatlan dolgokat veszünk, rakásszámra visszük haza a hozzávalókat a sütikhez, amikről pontosan tudjuk, hogy már négy éve minden karácsony után ugyanaz a sorsa: kuka.
És mi mégis minden évben ugyanazzal a lendülettel és lelkesedéssel vásárolunk be.
A műszaki cikkek kasszájánál, a hipermarketekben és a telefonos üzletekben kígyózó sorok állnak minden évben, hogy visszacseréljék az ajándékokat. De akár egy kisállat-kereskedést, vagy menhelyet is említhetnénk. Kutyát akar a gyerek? Hozunk neki egyet. Miért ne? Aztán véget érnek az ünnepek. Mi legyen a kutyával? Vagy utca, vagy menhely. Ez a sorsa néhány állatnak, akik reménykedve, csillogó szemmel néznek a gazdira, hogy végre otthonra lelt. A végzet őket is utoléri, amikor eldobják őket maguktól.
Aztán jön a szilveszter a petárdákkal és tűzijátékkal, és félelembe kergeti őket. Sok problémával járhat tehát az ünnepekre való felkészülés. Jobb komolyan mérlegelni, mire vágyunk igazán, mire vágyik a másik. Ha pedig kisállatot ajándékozunk, gondoljuk át jól, hiszen neki szüksége van a szeretetre és a gondoskodásra.

Hozzászólások

@

Küldés