Kitartani, bármi áron...

Kovács Márta 2014.8.6. 2:39

Valamilyen kifogás mindig akad, ami miatt éppen el kell halasztani a válást...

A kitartás sosem volt az erősségem. Kicsit irigyeltem azokat, akik rendületlenül kitartottak az elképzeléseik mellet, tűzön-vízen át véghezvitték akaratukat. Csodáltam a sportolókat, akik fantasztikus eredményeket értek el.

Azért néhány dologban én is kitartó voltam. Sokáig kellett küzdenem és várnom arra, hogy végre azt a munkát végezzem, amire mindig is vágytam. Kitartó voltam akkor is, amikor elhatároztam, hogy felnőtt fejjel, gyerekek mellett megtanulok egy idegen nyelvet, és külföldre megyek dolgozni. Ez is sikerült. De sokkal több dolog van, amiben nem voltam elég kitartó. Például sosem tanultam meg lovagolni, pedig nagyon szerettem volna. Gyerekkoromban nagyon vágytam rá, hogy híres jégtáncos legyek. Korcsolyázni ugyan megtanultam, de ennél többet sajnos nem tettem érte...

Sorolhatnám még a kisebb-nagyobb horderejű dolgokat, de ilyenekből, gondolom, mindenkinek akad bőven.

Van azonban még egy dolog, amiben nem voltam elég kitartó, és ami megváltoztatta az életemet. Nem tartottam ki az exférjem mellett, kiléptem a házasságból, mert úgy éreztem, elég volt a megaláztatásból. Nem működik, jobb, ha befejezzük. Egy szép napon eldöntöttem, hogy elválok és ezen elhatározásom mellett kitartva, addig nem nyugodtam, amíg szabad nem lettem. Közben voltak olyan napok, amikor úgy éreztem, mégsem kellene – hátha jobb lesz, hátha megváltozik, és nem sok kellett volna hozzá, hogy visszalépjek. De szerencsére kitartottam. És bizony, azóta más szemmel tudom nézni sorstársaimat, azokat a nőtársaimat, akik nem tesznek semmit! Kitartanak a férjük/párjuk mellett, pedig mindennaposak a veszekedések. Kitartanak akkor is, ha a férj esténként a kocsmából hazajövet felkelti az egész családot, és addig nem nyugszik, amíg mindenkinek el nem látja a baját. Nem kímélve asszonyt, gyereket, üt és ordítozik. Mert kihűlt a vacsora, mert nem elég hideg a sör, mert a gyerek hangosan sír..., és még sorolhatnám.

Mi kényszeríti ezeket a nőket, hogy ezt kitartóan elviseljék? Vagy azt az asszonyt, aki évek óta egyedül tartja el a családot, mert az ötvenes éveiben járó férje képtelen megtalálni a neki megfelelő munkahelyet. Válogat, mindenhol csak kifogást talál. Több éve nem dolgozik. Hagyja, hogy eltartsák, hagyja, hogy a gyerekek azt lássák, hogy nem csinál semmit, hagyja, hogy miatta nem jut nyaralásra, néha új ruhára, de gyakran még kenyérre meg tejre sem.
Vajon miért tűri ezt egy intelligens nő?
Azt mondja, kitart mellette a gyerekek miatt? Ez az apa már semmit nem tud, és nem is akar nyújtani a családjának!

Kitart a párja mellett az az ismerősöm is, aki teljesen tisztában van vele, hogy a gyereke apja rendszeresen megcsalja, több szeretőt is tart egyszerre. Igaz, hogy ő él vele a gyönyörű új házban, neki vett új autót, de a hétvégi kiruccanásokra mással megy. Mással érzi jól magát, mással bújik ágyba. Ez a nő annyira kitartó, hogy most úgy gondolta, szül még egy gyereket, hátha...

Elgondolkodtató egyik barátnőm kitartása is a szeretője mellett, aki egy nős, többgyerekes családapa. Évek óta mást sem tesz, mint hitegeti, kérleli a lányt, hogy tartson ki, hamarosan úgyis el fog válni és akkor majd teljesen az övé lehet. De valamilyen kifogás mindig akad, ami miatt éppen el kell halasztani a válást: túl kicsi még a legkisebb gyerek, most fog érettségizni a nagyobbik... És a barátnőm kitart, várakozik. Mindeközben felette is eljár az idő, és már szinte biztos, hogy neki sose lesz sem legkisebb, sem legnagyobb gyereke. Mindez azért, mert mindenáron kitart valaki mellett, aki számára azonban ő igazából nem sokat jelent.

Kitartani bármi áron? Vajon megéri? Mindenkinek a saját kezében a döntés!