A verseny

Madarász Ildikó  2009.6.26. 6:52

És jön a következő feladat: zokniválogatás! Kapok magam elé egy, csak nagyanyámnál látott vékát, tele zoknikkal.

Párosítva kell összeraknom mindet, persze, szintidő alatt.
No, gondolom, ez jól megy, van benne gyakorlatom, mikor hajnali fél hatkor félig nyitott szemekkel haladok a ruhaszárogató felé és próbálok, a rengeteg fehér zokni közül pont a két, a felső szélén kék csíkkal ellátottat megtalálni. Csak ezt a szitut kell magam elé képzelni, és máris nyerő státuszba hasítom magam.

Próbálok elnyomni egy ásítást – persze a bírók szemét kínosan kerülve –, hogy a testi állapotom is kövesse a hajnali létformámat, amit az agyam frissessége gyorsan kompenzál, és így belevágni a feladatba.
A vékára tekintve látom, hogy a versenyszervezők is nagyfokú huncutsággal vannak ellátva, ugyanis a vékában, itt, a sötét tónusokkal próbálják keseríteni a versenyzőt, szinte csak barna, fekete, illetve szürke zoknikat látok..
A gong elhangzott s én borítom a vékát.
Úgy látom ez csak nekem jutott az eszembe, mert a többiek csak a vékába merülnek bele, de én szeretem a jól láthatóságot, így kitöltöm a számomra kijelölt helyet, s úgy végzem a feladatom.

Nem tudtam, hogy a világ legjobb háziasszonya verseny ilyen feladatokat is rejteget magában, de ha már jelentkeztem, hát akkor válogatok. Én vagyok a leggyorsabb.
Egy gyors mosolyt küldök a közönség felé, s máris kötény kerül elém.
Nem vagyok az a kötényes típus, de hát, ha a következő feladathoz nélkülözhetetlen, hát legyen. A konyharészre sétálunk, ahol letakart asztalok fogadnak. A műsorvezető konferál, elsüt egy bárgyú viccet, s máris újabb gongütés jelzi a munkánk kezdetét.

Egy csirkét kell szétszedni. Magamban hangos hálát adok apámnak, aki megtanított erre, s mindig bírált, ha nem pont a porcnál vágtam fel a combokat, vagy ha túl sok mellehúsa részt hagytam a szárnyán, esetleg elfelejtettem megszabadítani a szárnyast a kloálkájától. Még pár pihét is eltávolítok, bőrdarabot vágok csinosra, s a késem letételével jelzem, hogy befejeztem a versenyszámot. Az eredmény majd később derül ki, mert itt, a minőséget is figyelembe veszik. Végre megszabadítanak a köténytől, s máris jön a következő próbatétel.

Pihenésképpen: szellemi torna. Harmadikos matematika példákat kell megoldanunk, szimbolizálva a háziasszony ebben való közreműködését is. A fiaink már rég kinőttek ebből a korból, de talán majd az emlékeim segítenek. Kisebbik típusú gyermekünkkel végig tanultuk az első hat osztályt, ez talán jelent valami előnyt. Sose hittem, hogy ez a „hátrány” valaha előnnyé kovácsolódik. Legalábbis ma, itt, ebben az őrületben.
A példa egyszerűnek tűnik, de ebben rejlik a nehézsége. Megküzdök vele.

Most változik a színpadkép, s hatalmas ablakok gördülnek befelé, amiből azonnal gondolom, hogy ablakpucolás következik. Jól gondoltam, csak nehézségi fokként mindenki mellett ott tipeg egy hároméves, akit közben szórakoztatni is kell, lefoglalni, megnyugtatni. Gyakorlott anyukáknak ez mindössze egy ujjgyakorlat, amit naponta megoldanak. Bár az otthoni gyerekek a sajátjaink, s az otthoni ablak sajátosságait már jól ismerjük, de ez itt sem tűnik megoldhatatlannak. Kisfiúk és kislányok után rohangálunk, bevonjuk őket a munkába, szivacsot csavarnak, és tisztító folyadékot spriccelnek, én pedig boszorkányos ügyességgel próbálok mindeközben vixolni.

A frizurám szétbomlik, a cipőm vizes lesz, de az ablak tiszta. Pont, mintha otthon lennék. Nagyszerű ez a verseny, de már látom, hogy ma is épp olyan fáradt leszek, mint egy sima pénteken, amikor én, ezeket a heti nagyobb takarításokat be szoktam ütemezni. De sebaj! Én akartam versenyezni, hát akkor meg nem gondolok efféle hiábavalóságokra. Pihentetőként egyperces villámkérdések következnek, melyekben megcsillanthatjuk tájékozottságunkat a folttisztítás terén.

A villámkérdések után egy kis házi gyógyászat, a gyógyteáktól kezdve a dunsztkötésig. Ez utóbbiban nagy gyakorlatra tettem szert, mivel nyár beköszöntével fiaink, adnak munkát e téren bőségesen: egy nagylábujjra ejtett súlyzó, egy talpba állt akármi, vagy egy rosszul lerágott, begyűlt köröm tartja bennem a napi készenlétet.

Utolsó versenyszámként inget kell vasalni. Repesek a boldogságtól, mert ez a napi feladatköröm kezdő akkordja – rögtön a vekker lenyomása után dugom a konnektorba a vasalót, a mosdóhasználat előtt, hogy ne veszítsek időt! Ebben villámgyors vagyok. Álmomból költve is kifogástalan munkát adok ki a kezemből. (Mivel minden nap álmomból költve végzem ezt, immár 15 éve!)
Egy nehezen vasalható, egy napig a mosógépben hagyott, hatalmas, 48-as inggel kell megküzdenünk. De én felkészült vagyok mindig a krízis helyzetre! Gőzölök, igazítok, kisimítok, teljes súlyomat is a feladat szolgálatába bocsátom, majd mosolyogva akasztom a vállfára a „művemet”. Elégedetten kérek egy kis égés elleni sprayt a tenyerem külső peremére, mivel a nagy buzgalomba a vasaló széle hozzáért.
Pont, mint otthon.

Szétesett frizurával, nedves cipővel, kis tapasszal a kezemen, udvarias mosollyal az arcomon, állok a közönség előtt, az eredményhirdetésre várva. Felhangzik a gong, majd éles csörgés, elsötétült tudat..., s jobb kezem automatikusan lendül a polc felé, ahol a vekkert tartjuk.

Felébredtem. S nem tudom, hogy megnyertem-e a világversenyt? Csalódott vagyok kicsit. Jó lett volna ma úgy bekapcsolni a vasalót, hogy tudom, azt a világ legjobb háziasszonyaként teszem, ha csak az álmaimban is.

De feltápászkodom, köntöst veszek, indulok a vasalóállvány felé, lepakolom a vasalatlan ruhahalmot, majd a konnektorba dugom a vasaló zsinórját. Pont, mint tegnap, s épp úgy, mint holnap fogom tenni, csak ez után megyek a mosdó felé.

Ébredésem első perce a házimunkával kezdődik és nyugovóra térésem utolsó perceiben is azt végzem, ha csak a borsófőzelék hűtőszekrénybe való tételéről beszélünk, akkor is. Talán tényleg jó lenne egy verseny, ahol az erők összecsaphatnának, ahol tétre menne a játék, ahol elismernék a tudást, ahol díjaznák a fáradozást.

De addig is: vár a vasaló, felmelegedve, jó forrón, hogy a leghatékonyabb s a leggyorsabb lehessek, mert már hallom a teavizet forrni, s a virslik is teljesen szétfőnek, mert a mosógépbe rakott ruhákkal elszöszmötöltem az időt...

Hozzászólások

@

Küldés