Ki-ki a maga feladatát

Kabók Zita  2009.6.18. 12:33

Ha házimunkáról van szó, általában csak legyintünk egyet, és tovább folytatjuk a portörlést.

Talán észre sem vesszük, de a házimunka óriási szerepet tölt be a családi struktúránkban. Attól függően, hogy melyik kultúrát nézzük, meghatározza a feladatainkat és szerepünket a családban. Ezzel egy időben a kötelező házimunka nemcsak egy nagy kosár szennyest jelent, hanem nagyon sok házassági nézeteltérés tárgya is.
Egy holland felmérés szerint a háztartásból eredő problémák a családi konfliktusok 91 százalékának az okozói.

Ha megkérdeznénk egy férjet és feleséget, hogy ki mennyi házimunkát végez, valószínűleg mindketten másképp válaszolnának. A férj azt állítaná, hogy nagy terhet vesz le a felesége válláról azzal, hogy hetente egyszer kiviszi a szemetet. A feleség pedig azt, hogy a férje hosszas könyörgés után is csak a szemetet képes kivinni.

Már elmúltak azok az idők, amikor a nők csak az otthoni fészket melegítették, és gőzölgő levessel és illatos kaláccsal várták haza a családot. Manapság az anyák többsége dolgozik, és gyereket is nevel egyben, vagy csak egyszerűen önmagával és a hobbijával is szeretne foglalkozni. Szerencsére már van mosogatógép, mosógép, és kismillió egyéb háztartási ketyere, melyek a segítségünkre vannak, és melyek üzembe helyezése a számítástechnikus férjünknek sem okozhat gondot. Már ha megteszik, ugye!

Amerikában a nők heti öt órával több házimunkát végeznek, miután férjhez mennek. Úgy tűnik, a család piszkos ruháinak összeszedése mégiscsak tovább tart... Egy átlagos brit nő majdnem három egész óra házimunkát végez – naponta!

A ruhaipar temérdek vasalást nem igénylő ruhákat kínál a piacon, és ízletes ételek is gyorsan elkészíthetők a félkész alapanyagokból. Talán jobban ki kellene használnunk a mai világ adta lehetőségeket, hogy a házimunkát csökkentsük – nem pedig értelmetlenül agyonhajszolni magunkat, hogy minden ágynemű ropogósra legyen vasalva. Ma már szerencsére a legtöbb férfi az egyenjogúság híve, és amíg a nő főz, ő szívesen elvégzi a kerti munkát, a fűnyírást, parkosítást vagy berakodik a mosogatógépbe. Mivel a házasság sem annyira divatos, és a párok nagy része már nem is el együtt, ezért a házimunka mindenkinek a saját felelőssége.

Az ismeretségi körömben a legtöbb angol párra az igazságos munkamegosztás jellemző. John kollegám például hetente takarít, és az ingjeit a vasalószolgálat gyűjti be és szállítja házhoz. Mark kollégám barátnője minden este főz, az ebédre való szendvicseket azonban minden reggel Mark készíti el. A saját ruháit is ő vasalja – egy ideje már jó nagy vasalótalp nyomot „visel” a fekete nadrágján...

Több éve osztozom egy lakáson a lakótársaimmal. Mióta egy „úriember” lakónknak nem igazán fűlött a foga a takarításhoz, azóta táblázatrendszert állítottunk fel, és minden héten más a felelős a takarításért. Természetesen a főzést, vasalást és mosást mindenki saját maga látja el. A tükör felszerelése vagy más barkácsolás általában a fiútársunk feladata, melynek ellenében mi, lányok szívesen osztogatunk főzéssel és az élet egyéb területeire vonatkozó jó tanácsokat... A legtöbb ruhám nem igényel vasalást, ha szépen felakasztom, vagy kiterítem. A főzést is úgy varialom, hogy a főételhez más köretet „kreálok” a következő napra.

Sok nő az igazságos munkamegosztásról papol, aztán zokszó nélkül elvégzi a házimunkát. Pedig nem ez a megoldás. Rá kellene jönnünk és meg is kellene értenünk, hogy egy párkapcsolat csak akkor lehet kiegyensúlyozott és boldog, ha egyenjogúak és -rangúak vagyunk benne. Az egyik nem a másik szolgája vagy alárendeltje, hanem segítjük egymást. Minden esetben és körülmények között időt kell szánnunk önmagunkra is, és nem csak a porszemeket számláljuk, amíg a férjünk a kocsmában sörözik, vagy a tévé előtt henyél.

Írásunk a http://www.pobronson.com/factbook/pages/278.html#181 cikke alapján készült.

Hozzászólások

@

Küldés