Barátom!

Orbán Erika 2008.5.20. 10:45

Az a fajta ember vagyok, akinek sok barátja van, bár ebből számos csak amolyan felületes barátság.

Tudható ez mindkét részről: nem is menne egyikőnk sem a tűzbe a másikért. De jól is van ez így. Az ember társas lény, szüksége van olyan emberekre is, akikkel puszta közlésvágyát elégíti ki az időjárásról, a gyerekről, vagy az éppen aktuális sztárpletykákról. Ha jól összeszámolom, talán, ha kettő ember van az életemben, akikkel habozás nélkül megosztom a titkaimat, akikkel megbeszélem, ha bánat, ha öröm ér. S tudom; ők nem irigyek, s el sem ítélnek, tudván, hogy az ember, sajnos, hibázik olykor-olykor. No persze, ez nem gátolja meg őket abban, hogy megmondják a véleményüket. De ettől, vagy éppen ezért nevezhetem őket a barátaimnak. Bármi történik is, biztosan számíthatok rájuk. De férfi nincs közöttük. Egyetlenegy sem!

Eddig még nem sikerült kialakítanom igazi mély barátságot egy férfival. Ennek biztosan magam is oka vagyok: nem tudok elvonatkoztatni a hagyományos férfi-női szerepkörtől. Számomra egy férfi legyen férfi, a szó legnemesebb s leghagyományosabb értelmében. Ez persze nem zárná ki, s nem is zárhatja ki a barátságot. Ugyanakkor, ha férfit látok az illetőben, s egy kicsit elvárom, hogy meghódítson, s ne „csak” a gondjait ossza meg velem, akkor feltételezhető, hogy ő is látja bennem a nőt.

El is érkeztünk az örök kérdéshez: létezik-e őszinte, szexmentes barátság férfi és nő között? A véleményadók tábora két részre oszlik ebben a kérdésben. A kisebb rész azt mondja; természetesen lehet igaz barátság nő és férfi között. Szerintük, kell az ellentétes nemű barát, mert vannak kérdések, gondok, melyekre csak ők adhatják meg a választ. A többség azt állítja: ilyen nincs! Férfi és nő között nem lehet szexmentes barátság. No de barátság az, ahol jelen van a szex is?! Belefér-e a testi kapcsolat egy barátságba? Meg kell tartani a „két lépés távolságot”? Azt gondolom, akik túl tudnak lépni a testi vágyakon, a barátság értékét tartva szem előtt, azok valami olyasmit kaphatnak az élettől, amiről mi, a többiek csak álmodunk. Meggyőződésem, hogy szeretőt könnyű találni, de igaz barátot?!

Azt is el kell ismerni, hogy társadalmunk nem kedvez e kapcsolatnak. Ha beülnék valahova egy ellenkező nemű társammal, pusztán egy kávé s egy kellemes beszélgetés erejéig, biztos vagyok benne, hogy félóra múlva az egész város erről beszélne. S abban is biztos vagyok, senki nem hinné el, hogy puszta barátság van közöttünk. Vajon miért? Mi lehet az oka annak, hogy legtöbbünk (legyen az nő, vagy férfi) azért sem meri felvállalni a jó barát szerepét, mert fél a társadalom ítéletétől. A társadalomtól, mely képes felemelni, piedesztálra tenni, de képes tönkretenni is azt, aki nem a normái szerint él.

Ugyanakkor a szakemberek szerint lehet barátság az ellentétes nemű emberek között, mi több napjainkban ez egyre gyakoribb. Szociológiai vizsgálatokra hivatkoznak, amelyek azt bizonyítják, hogy a hagyományos férfi-női kapcsolat felett eljárt az idő. A mai nők együtt dolgoznak, tanulnak és sportolnak férfi társaikkal és más tekintetben is sokkal egyenrangúbak, mint húsz vagy ötven évvel ezelőtt. Ebben maximálisan egyetértek minden szociológussal. Ha visszagondolok a harminc évvel ezelőtti viszonyokra, ahogy akkor, a szüleim éltek, éles határvonalat látok nő és férfi között. Véletlenül sem keveredhettek volna barátságba egymással. Legalábbis abban a csöpp vidéki kis eldugott dunán-túli faluban, ahol én születtem.

A szociológusok elavultnak tartják azt a közkeletű véleményt is, hogy a két nem közötti szexuális feszültségek szükségszerűen megakadályozzák a valódi barátság kialakulását. Ezzel a tétellel kicsit vitatkoznék. Meggyőződésem, hogy minden hosszabb baráti kapcsolatban lévő nő és férfi között egyszer fellobban a szexuális vágy. Csak van, aki nem vallja be. Talán, mert kudarc érte, talán, mert önmaga is úgy érzi, nem „helyes” a barátjával szexuális kapcsolatba lépni. Ki tudja?

Most így a cikk végén le kellene vonnom a konklúziót, de fogalmam sincs, még most sem, létezik-e, létezhet-e igaz barátság két ellentétes nemű ember között. Azt hiszem, az igazság az lehet, hogy, aki volt olyan szerencsés, és átélt ilyet, hittel ki is áll e véleménye mellett. Akinek ez nem sikerült, az pedig az ellenkezőjét bizonygatja.