Barátság, kicsit másképp

Puha Andrea 2008.5.13. 18:50

– Te hiszel a nő-férfi közti igaz barátságban? – kérdezik tőlem időnként.

És sokszor meglepődnek, ha gyorsan rávágom, hogy igen.

Hogyne hinnék, mikor nekem is van egy ízig-vérig férfiból való jó barátom! Egy pasi, aki lényegében olyan, mintha a pasim lenne. Udvariasan előreenged az ajtóban, megdicsér, ha jól nézek ki, beülünk vele beszélgetni ide-oda, csak éppen nem járunk.

Mégis, ez egy olyan kérdés, amelynek megválaszolásában soha nem lesz egyetértés. A szkeptikusok azt mondják, kizárt, hogy férfi és nő jó barátok legyenek, mivel a hormonok előbb-utóbb úgyis támadást indítanak a barátság ellen. Megint mások bólogatnak, hogy előfordul, de csak ideig-óráig, utána úgyis ágyban folytatódik a vigasztalás, beszélgetés. Ismét mások szerint lehetséges, amennyiben testvérekről, rokonokról van szó…

De vannak, akik lehetségesnek tartják a barátságot, amennyiben nagy a korkülönbség a két személy között, bár a mai világban, azt mondják, elég sok pénzéhes nő rohangál… Szóval ez sem zárja ki a szerelem lehetőségét, és vannak olyanok is, mint én, akik szerint igenis létezik barátság két ellentétes nemű ember között.

S hogy mitől más (sőt némelyek szerint jobb) a férfibarát egy nő számára? Például nyugodtan megbeszélhetjük vele a kilóink ingadozását, kikérhetjük a véleményét, hogy szerinte mi áll nekünk jobban, vagy ő hogyan lát minket férfiszemmel, sőt segítségükkel betekintést nyerhetünk a férfiak gondolkodásmódjába is. Elmagyarázza nekünk, hogy mitől akadt ki a pasink – mert mi természetesen nem értjük –, elmagyarázza, hogy működik a technika, s közben kicsit mosolyog, hogy a nők mire mennének a szakértő férfiak nélkül. Ugyanakkor mi is elmagyarázzuk, hogy miért is bántódott meg a kedvesük – mert azt meg ugye ők nem értik.

Ha rossz kedvünk van, jól „megropogtat” minket, kibőghetjük magunkat nála, s mellette tonnaszámra nassolhatjuk a csokit. S ami a legfontosabb: mindig úgy néz ránk, mint barátra, s mégsem felejt el úgy bánni velünk, mint ahogy a nőkkel kell. Számíthatunk rá, ha fuvarra van szükségünk, s jó széles válla van, ha nekifogunk pityeregni.

Végeredményben rájövünk, hogy ők is emberek, s bár néha morcosak, kemények, bizony érző szívűek is tudnak lenni.

Persze a nő-férfi barátságnak megvannak a hátrányai is. Először is, mindenki azt hiszi, hogy „járunk”, hiába magyarázzuk, hogy nem. Ha felesége van, akkor pláne kínos... Persze idővel a jó népek is megunják a pletykát. Ami talán a legjobban értékelhető az ilyen barátságokban, hogy nem nyafognak a hajuk vagy a kilóik miatt, nem féltékenykednek, nem áskálódnak, viszont van egy jó adag humorérzékük, amivel jókedvre derítenek, s még megtépázott önbizalmunkat is helyrebillentik.

S ha esetleg a kapcsolat túlnőne a barátságon? Annyi baj legyen! A barátságból alakult szerelmek a leggyümölcsözőbb, legmeghittebb kapcsolatok. Szerintem.