Nők és hobbi

Csivre Kata  2011.11.3. 6:41

Avagy a nő, és amit megengedhet azon felül...

„A tegnap csak árny a holnapról álmodó ma fényében“ – mondja egy gyönyörű W.Reymont idézet, s mily igaz: induljunk ki hát ebből! Vagy vigyük ezt mindig magunkkal!

Kétségtelen, hogy mindannyiunknak megvan a rendszeres, illetve rendszertelen, alkalmankénti szabad foglalkozása vagy szabadideje, amit számtalan módon, sokféleképpen hasznosítunk vagy esetenként „haszontalanítunk”. Mindannyian saját magunk gazdálkodunk időnkkel, úgy osztjuk be, hogy a lehető legmegfelelőbb legyen magunk, környezetünk számára. Meg úgy, hogy a munkahely-család-háztartás kötelékéből, a mindennapi mókuskerékből, alkalmanként szabad utat, zöld jelzést adjunk a szenvedélyünknek, hóbortunknak, illetve a kedvelt szórakozásunknak.

A nők hobbija nyilván korosztály szerint változó. A kínálat szinte kimeríthetetlen, a lehetőségek korlátlannak tűnnek. A teljesség igénye nélkül: fiatal nők illetve lányok kedvelik az örök pörgést, a hangos társasági életet, a zajos szórakozó klubokat, keresik egymás társaságát, a soha véget nem érő kávé- vagy teaszüneteket, amolyan pletyka partikat. A zene és táncrajongó, altív szórakozást igénylő, kereső nők, fiatal lányok kimeríthetetlen és programéhségét jobbnál-jobb ajánlatok csillapítják. A lista végtelen hosszú lehet. A csendes pihenést vagy utazást kedvelő, kikapcsolódni vágyóknak sincs hiányuk a kínálatból. Utazni ma már bárhova lehet, a nagyvilág tárva-nyitva áll mindenki előtt. Persze csak annyira, amennyire az utazó pénztárcája... Szűkösen nyiladozó pénztárcánk számára megfelel a kerékpártúra, nem baj, ha rögtön nem a burmai Buddha szobrok mellett villogunk a vaku fényében... Remek kikapcsolódás lehet egy séta a parkban, egy jó könyv társasága, vagy egy üres papírlap toll vagy ceruza kíséretében – alkotó, kreatív nőtársaink kedvére. Hosszasan sorolhatnám a listát, ki-ki személyiségének, érdeklődési körének megfelelően, jól-rosszul... A nő (jó esetben) maga döntheti el, miképp tölti szabadidejét, illetve milyen hobbi teszi színesebbé, örömtelibbé az életét.

Történt egyszer, hogy egy neves orvos-doktor előadásán voltam, amelyen elhangzott egy mondat: (elhangzott több is persze), de ez az egy különösen a figyelmembe ütközött, és rögtön elraktároztam nagyon mélyen a tudatomban. Most megosztom önökkel, íme:
...Többek közt a női agy és a férfi agy közt az a különbség, hogy a női agy valamivel kisebb térfogatú, mint a férfiagy. (Így, zárójelben mondom, figyeltem a mellettem ülő nőtársaim reakcióját és a magamét is természetesen). Ez a kijelentés felhőkölést váltott ki a gyengébb nemez tartozó hallgatóságban. Na, de a mondat folytatódott: a férfi agy viszont csak egyszerre egy dologra tud összpontosítani, tehát a figyelmét nem tudja több irányba kivetíteni, míg a női agy igen... (Itt jött a férfi-fintor.)... Ez alatt azt értem, hogy ha egy férfinak a jobb és bal fülébe két különböző szavat súgnak, a férfi csak az egyiket képes memorizálni. A női agy ugyanilyen esetben mindkét szavat egyidejűleg remekül hallja, figyel rá, megjegyzi...

S hogy ezt a kis kitérőt miért körmöltem ide? Bizonyosan a nők figyelme tágabb, többrétű és a nők befogadóbbak, sok estben rugalmasabbak férfi társaiknál. A nők statisztikailag tovább élnek, szívósabbak vagy kitartóbbak, teherbíróbbak, jobban állják a sarat, mint sok férfi.
Hogy mindez így valós és igaz lehessen a sok-sok kötelesség, teher, ügyes-bajos dolgok, a mindennapi teendők és restanciák mellett, elhanyagolhatatlan a hobbinak szentelt idő, amelyben feltöltődhetünk, és megmártózhatunk az élet nekünk kínálta örömeiben, ki-ki igénye, kedve lehetőségei szerint.

A magunkra, hobbinkra vagy kedvelt szórakozásunkra szánt (vagy áldozott) idő, kamatostul megtérül, hiszen a hasznosan eltöltött idő kamatostul megtérül.

S a végére még idekívánkozik egy Paulo Coelho idézet: „Az idő nem magnószalag, amit oda-vissza lehet tekerni... Az idő itt van. Használd ki!”

Hozzászólások

@

Küldés