Ez csak hiszti!

Halász Kata 2012.4.2. 5:50

Erőteljes hangulatingadozás? Alaptalan érzelemkitörés? Hisztéria. Meneküljön, aki tud!

Bár a hisztéria, mint betegség a 19-20. században került be az orvosi köztudatba, de már az ókoriak számára is ismert volt a fogalom. Az egyiptomiak parazitaszerű állatkaként képzelték el, ami az emberi szervezetben vándorolva ingerli a belső szerveket, ezzel kiváltva a hisztérikus magatartást. Az ókori görögök (Hippokratész és Platón szerint) a nők hisztériájának egyik kiváltó oka a szexuális kielégítetlenség, melynek következtében a méh vad kóborlásba kezd a testben. A görögök egyébként törvénybe foglaltál, hogy a férj havonta minimum három alkalommal szeretkezzen feleségével, különben az asszony elválhat tőle. A középkor keresztény gondolkodói szerint a hisztéria egyetlen gyógyszere az imádság és természetesen az ördögűzés. Nagyanyáink szerint a hisztéria leggyorsabb és legeredményesebb ellenszere nem más, mint a pofon. Illetve ha jó alaposan megrázzuk a hisztériázó egyént – mintha ezzel újra rendet teremtenénk a fejében: minden érzelem kerüljön szépen vissza az eredeti helyére.

Fontos megkülönböztetni a hisztit a hisztériától, hiszen ez utóbbi egy pszichiátriai betegség (amit ma már leggyakrabban a depresszió melléktüneteként kezelnek), míg a hiszti lényegében az érzelmek feletti kontroll átmeneti elvesztése.

Ideális esetben az agy tudatos része kontroll alatt tartja az emocionális részt, az összes érzelmet. A nők azonban genetikailag érzelmesebb lények és a társadalmi nevelés is megengedi, hogy sírjanak, míg a férfiak nem ejthetnek könnyeket. Az ő esetükben a csendes könnymorzsolgatás még mindig kulturáltabb módja az érzelmek kifejezésének, mint a hiszti. Hisztis férfi! A legborzalmasabb típus egyike.
A hisztis nő kiborulásának általában van oka, de sokszor múltbéli a sérelem és éppen ezért a másik nem érti, hogy mi rosszat tett, és sokszor észre sem veszi, hogy tett valami rosszat, de ez már egy másik téma. Szóval a női hiszti gyakran nem arról szól, ami a kiváltó oka, az csak az utolsó csepp a pohárban. Ilyenkor egy tipikus férfi megkérdezi, hogy mi a baj, mire a nő válasza: SEMMI! Azt pedig már talán a tapasztalatlanabbak is tudják: ez hazugság.

A pszichológus felismerték, hogy a hiszti más, mint egy hagyományos düh vagy a „csak az idegeim”-típusú kiborulások, ugyanis szorosan összefüggenek az egyén emberi kapcsolataival. De nem csak azokkal, a hiszti egy nagyon veszélyes mixe a haragnak, a szorongásnak, a más(ok)tól való függésnek és a frusztrációnak. A hiszti kiváltó oka lehet, ha valaki elveszti azt az embert, aki a támaszát jelentette, és ezáltal elveszti a biztonságérzetét. A gyakran hisztiző ember olyan típus, aki öntudatát, magabiztosságát csak a környezet visszajelzései alapján alakítja. Ugyancsak jellemző a romboló kiborulás a narcisztikus emberekre, akiket még azért is megdicsértek gyerekkorukban, ha jól teljesítettek vécén (pardon). Az ilyen emberek nem tudják megtartani saját magukkal a három lépés távolságot és objektív szemmel tekinteni magukra. A hisztis ember gyakran a környezetét okolja saját viselkedéséért – ez a legegyszerűbb: másokat hibáztatni. Erre mindenki képes, viszont önkritikát gyakorolni! Na, arra már kevesen sokkal kevesebben.

A hiszti elkerülése szinte lehetetlen. Szerintem a nők 99%-a képtelen arra, hogy gyorsan visszanyerje az érzelmi egyensúlyt. Ahelyett, hogy erre törekedne, inkább kifinomult eszközöket fejleszt ki, hogy a környezetét terrorizálja. Sokan sírtunk már a sötétben szívszaggatóan az ágy sarkába kuporodva, nem? Ez is hiszti. Ezernyi válfaja létezik, úgyhogy bele kell törődni, hogy ezt el kell tűrni – amíg világ a világ. És nincs rá orvosság, csak a nő önismeretére és következetességére lehet számítani...