Tetovált női arcok

Jády Mónika 2015.4.2. 0:45

Burmában a chin népcsoport idős nőtagjai pókhálószerű tetoválást viselnek az arcukon.

Burmában a chin népcsoport idősebb nőtagjai pókhálószerű vagy más – legtöbbször a természetből, állatvilágból vett – mintát viselnek arcukon. A fiatalok már nem követik az ősi hagyományt.

Eric Lafforgue francia fotós februárban napokig vándorolt helyi kísérőjével Burma nyugati részén, hogy felkeresse a hegyes-dombos vidéken élő, növénytermesztéssel foglalkozó népcsoportot (Burma lakosságának csupán 3%-át teszik ki), és megörökítse a nők arcát. Sokakkal beszélgetett közülük, és jó pár dolgot megtudott a hagyományaikról.

Arról különféle történetek keringenek, vajon miért kezdték el tetováltatni a nők az arcukat. A leggyakrabban a fotós a következőt hallotta:
Egykor élt egy király, aki a vidék legszebb lányait magához vitette. (Mások szerint a környező törzsek hajtották el rabszolgaként a chin hajadonokat.) Ezt megelőzendő, a szülők festékkel csúfították el lányaik arcát. Később viszont már szépségszimbólumnak számított az arctetoválás. (A növényekből, koromból, disznózsírból, marhaepéből készült keveréket tüskéből vagy bambusz rudacskából készült tűvel juttatták be a bőr alá.) Aki nem viselt ilyet, férjet sem talált magának, emlékeznek vissza az idős asszonyok. ( Ami egykor csúnya volt, később szépnek tartották. Innen a fotóprojekt címe: „Ugly becomes beautiful”.)

A fotós teljesen tetovált arcot már csak kettőt talált, a harmadik ilyet viselő asszony, akiről beszámoltak a helyiek, nemrég hunyt el. A másik betegen ágyban feküdt, így csak egyet örökített meg. A 85 éves Pa Late haja hófehér, arcbőre fekete vagy kékes árnyalatú, a ráeső napfénytől függően. Még a szemhéja is tetovált.

Évekkel korábban már Jens Uwe Parkitny német fényképész, író és utazó is fotózta a chin nők arcát, újra és újra visszatérve hozzájuk. Gyönyörű, színes és fekete-fehér portréi a Bloodfaces c. könyvben jelentek meg, melyben az is olvasható, hogy a tetoválás státuszt is jelentett. Aki képes volt elviselni az azzal járó fájdalmakat, azt testileg és lelkileg is erősnek tartották, többre becsülték. Persze, a lányok többsége valószínűleg nem önként vállalkozott erre a kínzáshoz fogható beavatkozásra. „Néha” segítők fogták le a lányt, egy idős asszony pedig úgy emlékezett vissza: bambuszba tekerték, hogy ne tudjon mozogni, és órákon át tetoválták.

A több évszázadra visszatekintő hagyománynak előbb-utóbb vége szakad. A fiatal nők már nem követik az idősek példáját. A korábbi kormányok büntetés kilátásba helyezésével visszaszorították a tetoválást. És ez így van a mai napig: akit tetten érnek a beavatkozás során, vagy felfedezik rajta a friss mintát, arra hatalmas pénzbírság vár – nagyjából fél marha ára, ami Burmában egy vagyonnak számít.