Tetovált nők I.

Póda Erzsébet 2015.4.7. 0:40

Ankétunkban tetovált nőket kérdeztünk a miértekről.

Az ankét kérdése:
Miért és mikor döntött úgy, hogy tetováltat a testére, miért éppen azt a tetoválószalont, -mestert és azt a mintát választotta, miért éppen arra a testrészre, amelyikre, és mit jelent számára ez a szimbólum?

Pfitzner Kyra (24) mentőtisztnek tanul, angolt tanít, színházban táncol, modell (Magyarország):

Egész kicsi korom óta vonzott a tetoválás világa, de csak huszonegy éves koromban készült az első tetoválásom, ami sajnos nem sikerült túl jól. Ezért másfél éve javítás és bővítés történt rajta. Fontosnak tartom, hogy aki tetováltat, alaposan járjon utána, kihez megy, mert akár az is számíthat, hogy abban a stílusban, amit ő szeretne, mennyire jártas a tetováló. Bármennyire is régóta és jól dolgozik, a különböző stílusok nagyon eltérőek tudnak lenni (oldschool, portré, színes, fekete-szürke). Az első és legjelentősebb tetoválásom egy csipkeminta a hátamon, ami számomra a nőiesség szimbóluma. Az egyéniségem egyébként elég kettős, maszkulin és feminin egyaránt, ezért ezzel a tetoválással a feminin oldalamat próbálom hangsúlyozni és megjeleníteni. Azért a hátamra került, mert a minta nagyon szépen beleilleszkedik a test vonalaiba, és ha szeretném, bármikor el tudom takarni. Elsősorban magamnak tetováltatok és nem másoknak, ezért cseppet sem zavar, ha kívülről legtöbbször nem látható. Pár évvel ezelőtt a csipkeminták nagyon ritkák voltak, ezért a technikája is elég bonyolult, úgy gondolom, ezért is lett sikertelen az első próbálkozás. De a javított eredménnyel nagyon elégedett vagyok. Nagyon jó tetoválóval van szerencsém dolgozni, és megtaláltuk a közös hangot, amit szintén fontosnak tartok, főleg ha az ember 4-5 órát is eltölt a tetováló székében egy-egy alkalommal.

Csölle Lívia (29) gyártástervező (Felvidék):

Az első tetoválásomat tizenhét évesen csináltattam, hirtelen felindulásból. A tetoválómestert pedig véletlenül választottam: a barátnőm piercinget csináltatott nála. Öt perc alatt eldöntöttem, hogy nekem ott, akkor és azonnal tetoválás kell. A mintát a hasamra tetettem. Azóta átcsináltattam (egy éve), és ez lett a kedvencem, egy főnixmadár. Ezt már gondosan kiválasztott tetováló készítette (róla mindenki csak jót mondott). Két okból választottam a főnixet: az egyik a madarak iránt érzett csodálatom, amit Csaba, a vőlegényem oltott belém, és mert a főnix mitikus alakja mindig újjáéled. Sokat változtam eddigi éveim alatt – ezt is szimbolizálja. Van egy másik tetoválásom is, egy ló, a hátamon. Huszonhét évesen döntöttem úgy egy kiránduláson, hogy megrajzoltatom. Öt éve lovagolok, és úgy érzem, a lovak szeretete életem végéig el fog kísérni. Amit meg hozzáfűznék, hogy valószínűleg nem fejeztem be a tetováltatást. Egy Gárdonyi Géza idézet mindenképp felkerül majd a ló mellé a hátamra: „Légy az, kiből árad a nyugalom. Légy az, kire nem hat a hatalom. Nyújtsd oda, hol kérik a kezedet. S menj oda, hol fázik a szeretet.”

(Folytatjuk)