Mozdulj!

Kabók Zita 2010.2.3. 12:54

A torna azt jelenti, szeretjük önmagunkat és gondoskodunk a testünkről, tudatosan gondolunk az egészségünkre.

Nemcsak az izmainkat fejlesztjük, hanem a test és lélek kapcsolatát is javítjuk vele, belső békénket őrizhetjük meg a segítségével.

Az igazi sikerélmény az lesz majd, amikor a torna már nem kötelezettség, hanem a mindennapi élet része lesz számunkra. Hiszen észre sem vesszük, s lételemünkké válik a mozgás, és átváltunk a helyes táplálkozásra is. A szervezetünk már nem fogja kívánni az édességeket, cukros üdítőket, hanem inkább a több energiát adó, egészséges, rost- és vitamindús táplálékokat. Ha megtaláljuk a számunkra legmegfelelőbb tornát, nagyon rövid időn belül megtapasztaljuk majd az eredményt!

Egyetlenegy dolgot bánok, hogy évekig halogattam a döntést, hogy egy tornaterembe bérletet vegyek. Mindig más volt a kifogásom: túl drága, nincs idom, fáradt vagyok, nincs megfelelő ruházatom, tanulni kell, inkább futok a parkban, vagy jógázom otthon. Ismerős?

Persze aztán az estenkénti futásból meg az otthoni tornából nemigen lett mozgás. Fél éve viszont végre elhatároztam, hogy tornázni fogok. Félénken kezdtem tornázni a gépeken, nem tudtam jó-e a sebesség, a testtartás, vagy betartom-e az időt, bemelegedtek-e már az izmaim. Eleinte úgy ereztem, minden gyakorlatot elfelejtettem, amit az edző mutatott. Folyton azt hittem, hogy mindenki engem bámul, mert túl lassan hajtom a pedált, vagy helytelenül végzem a gyakorlatokat a tornalabdán. Pár nap után viszont már felmértem a terepet, és szigorúan követtem az edzésprogramomat. Majd jógázni, kalanetikázni és úszni kezdtem. Egy napot pedig mindig pihenéssel töltöttem, jacuzziba és gőzfürdőbe jártam. Hamar megismerkedtem másokkal is, fiatalokkal, idősebbekkel, s ha szoros barátság nem is alakult ki köztünk, de köszönünk és mosolygunk egymásra.

Pár hete új célt jelöltem ki magamnak. Hosszú tavú futásból gyerekkorom óta gyenge vagyok. Minden más sportág kiválóan ment, kivéve a futást. Soha nem bírtam szusszal, és mire tinédzser lettem annyira elment a kedvem a futástól, hogy felmentettek hosszútávú futás alól. Most úgy döntöttem, legyőzöm a hosszú éveken át engem kísérő futástól való undort, azt a rossz élményt, amint mindig a levegő után kapkodtam, és a lábaim hamar felmondták a szolgálatot.

Angliában nagy divat a futás, úgyhogy szerencsére több tanácsadóm is lett, akik segítettek abban, hogyan is kezdjek hozzá. Első célom az volt, hogy három percet fussak megállás nélkül a szalagon. Nehezen ment, de ezt még kibírtam, aztán ezt az időt mindig növeltem, míg el nem jutottam 15 percig. Nagyon lassú voltam, a végén már alig bírtam vonszolni a lábaimat. Sokszor hányingerem volt, de ez először még természetes. A lényeg, hogy utána legalább jó pár percig kell sétálni. Állították a tanácsadóim. Aztán elkezdtem az időmön javítani. Egy mérföldet kellett megtennem tíz perc alatt. Kétszer meghanyatlottam, először 11 perc alatt bírtam lefutni, aztán meg az időbe belefértem volna ugyan, de nem bírtam a távot. Hajtogattam a fiúknak, hogy nekem ez nem megy... Ők azonban rendíthetetlenül győzködtek, hogy minden a fejemben van, a fókuszálás a titka mindennek.

Nem adtam fel, újra próbálkoztam és legközelebb már sikerült elérnem tíz perc alatt egy mérföldes eredményt. Azóta próbálom ezt az időt megdönteni, és minden alkalommal lefaragni belőle néhány másodpercet. Az érzés pedig, hogy képes vagyok rá, páratlan – kárpótol a szenvedéssel teli percekért. Megérte az izzadás! Amitől mindig is féltem, azt most nagyon szeretem és elvezem, és alig varom, hogy egyre hosszabb távot bírjak lefutni. Időközben kimerészkedtem a parkba is, de ott sokkal nehezebb a futás, mivelhogy nincs távmérő, nem olyan erős a motiváció. Meg, ugyebár, a kisebb-nagyobb dombok is megnehezítik a pályát.

Lehet, hogy másnak ez nem sokat jelent, de számomra nagy kihívás volt, hogy pár hét alatt idáig elj(f)ussak. Évekig elutasítottam a hosszú távú futást, mert mindig attól féltem, hogy szégyenben maradok, ha nem bírom lefutni a távot. Most pedig már teljesen biztos vagyok benne, hogy minden az akaraton és kitartáson múlik. Mindent mi irányítunk és bármilyen akadályt le tudunk küzdeni, csak nem szabad óriás léptekkel haladni. A kudarcélményeimből tanultam, és amikor megdöntöm a saját „rekordidőmet”, az fantasztikus, semmihez sem hasonlítható érzés.

Mióta elkezdtem tornázni, egyáltalán nem faj a hátam az egész napi üléstől, a fáradékonyságom teljesen eltűnt, az étvágyam sem mértéktelen, és nem emlékszem, mikor volt utoljára álmatlan éjszakám, reggelente mindig frissen ébredek. Torna után jó a közérzetem, friss vagyok, és megnövekszik az energiám.

Aki pedig azt mondja, hogy fáradt, rosszkedvű és lehangolt, annak csak egyet tudok tanácsolni, menjen tornázni!

Azt mondjak négy szabály betartása szükséges az egészség megőrzéséhez: Maradj normális testalkatú, étkezz egészségesen, szokj le a dohányzásról és tornázz sokat!