Sporthiány

Nagy Erika 2010.2.23. 3:34

Mióta az eszemet tudom, mindig azt éreztem, hogy én még a víztől is hízom.

Tudom, ez enyhe túlzásnak tűnik, de van benne igazság. Amikor fiatal voltam, futottam, tornáztam, jó volt és éreztem a hatását is. Na jó, ezzel nem azt mondom, hogy akkor túlzásba vittem a sportot, de azért nem voltam egy nyugdíjas csiga.

Mióta az ikszeim száma megsokszorozódott, visszafogott vagyok. Meg az a fél tucat műtét sem múlt el nyomtalanul, melynek mintázatai a testemet díszítik. Egyszóval, ma nem sportolok semmit. Futni nem bírok, s ennek nem csak az az oka, hogy vagyok annyi, amennyi, hanem az is, hogy nem kell azon gondolkodnom, hogy mekkora mell implantátumot válasszak a plasztikai sebészemnél. Egy bizonyos méret után már nehéz kordában tartani ezt a testrészt, ha mozgásba lendülök. Ezért aztán inkább nyugton maradok. Azért sem tornázom, mert a hatodik hasizom-gyakorlat után az ötös csigolyám általában rakoncátlankodni kezd. Majd ott tartok, hogy félúton lebénulok pár másodpercre. Pedig kellene mozogni. Tudom és érzem is. Mert például, amikor a munkahelyemen felkullogok az első emeletre, és benyitok az ajtón, úgy lihegek, mint az a kutya, aki órák hosszat azzal foglalatoskodik, hogy hűséges állathoz illően a gazdi lába elé rakja a félpercenként eldobott labdát.

Mára már csak a séta az egyedüli mozgás, amit űzök. Ebből is a gyors típusút. Ennek az egyszerű oka az, hogy reggel sietek a buszra, mit sietek, loholok, hogy elérjem. És mivel általában pár perces késéssel érkezik a jármű a célállomásra, ismét szedem a lábamat, hogy időben beérjek az irodába. Majd rohanás ebédelni, sietni kell, mert az a fél óra nagyon hamar eltelik és elkésni, ugye nem illik. A munka végeztével ismét gyors léptekkel vágtázom a buszra, de még ugye bemegy az ember az útba eső kenyereshez, a zöldségeshez, mert otthon a család éhes. Majd amikor az előttem lévő vásárló nem tudja eldönteni, hogy szezámmagos kenyeret vagy rozsból készültet vegyen-e, már dühös vagyok, mert tudom, megint kérdéses, hogy elérem-e a buszt. Summa summarum, mozgok én épp eleget, lehet, hogy többet, mint az, aki begyakorolt tornagyakorlatokat végez nap, mint nap.

Csak azt nem értem, miért van az, hogy ettől még egy dekát sem fogytam soha, és fittnek sem érzem magam…