Nyári esküvő

Kabók Zita 2011.8.8. 4:25

A nyári időszak hemzseg az esküvőktől – de vajon milyenektől?

Hétvégén egy angol esküvőre voltam hivatalos. A menyasszony, a vőlegény és a két gyerek, szépen táncoltak együtt a DJ üvöltő, nyálas zenéjére.

Emily, a menyasszony, törékeny, vékony alkatú. Egész éjjel mosolygott, táncolt, a férje pedig körülötte ugrált. Paul, a vőlegény, ugyan nem a legmacsóbb férfiak közé tartozik, azonban jó munkahelye, háza van, segítőkész és nagyon csendes. Csak éppen a lányokkal nem volt soha szerencséje, mígnem találkozott Emilyvel. Mióta megismerte, madarat lehetne vele fogatni. Egy bökkenő van csak! Emilynek van már két gyereke, két különböző férfitól. Paul teljes mámorba esett: a fiatal, szőke, kedves fiatalasszony teljesen levette őt a lábáról. Még az sem érdekli, hogy egyik iskolából a másikba kell reggelente futkosnia. Házát az új családja rendelkezésére bocsátotta, a fizetése nagy része a gyerekekre megy, ám úgy tűnik, ő ezt egyáltalán nem bánja. Azt állítja, megtalálta élete szerelmét és még soha nem volt ilyen boldog!

Hogyan válhat ennyire süketté és vakká egy értelmes férfi? – kérdezgetik egymástól a kollégái a háta mögött halkan, fejüket csóválva.

Az esküvő folyamán azonban több probléma is a felszínre tört. Carl, az IT-menedzser is elhozta a feleségét, Catherine-t. Két éve ugyan elhagyta nejét, épp akkor, amikor Catherine a második gyerekükkel volt terhes. Carl pár hónapig nőzött, aztán visszakönyörögte magát Catherine-hez, aki azonban ultimátum elé állította, és most az ő játékszabályai szerint élnek. Pár pohár bor után megeredt a nyelve a harmincas éveiben járó Catherine-nek. Miközben néztük a táncoló új párt, kijelentette: – Nem kellett volna férjhez mennem, túl fiatalok voltunk! Nem bántam meg, ne értsetek félre, de valószínűleg másképp alakult volna az életem, ha nem hamarkodom el. – Közben megérkezett a férje a következő pohár borral. – Emlékszel arra Carl, amikor öthónapos terhes voltam és te nem voltál hajlandó hazajönni?! – Catherine felemelte a hangját: – Aztán már dörömböltél a kapun, mindent ígértél, bocsánatért esedeztél. Nem volt könnyű ám, ne gondold! – Carl tágra nyílt szemmel nézett a feleségére, aki teljesen megszégyenítette őt előttünk.

A felhevült vita közben az egyik kollégánk, Chris, felpattant az asztal mellől, és eltűnt pár percre. Később aztán újra előkerült és nagy hírrel rukkolt elő: – Megkértem az élettársam kezét. Igent mondott! – jelentette be büszkén. Mindannyian nevetésben törtünk ki, hiszen már tíz éve eljegyezték egymást, akkor meg minek még egyszer megkérni a menyasszonya kezét? Később aztán azon tűnődött, mi lesz, ha a jövendő felesége rájön, hogy tíz gyereke van Németországban. Szegény lány, csak egyről tud... Van már három közös gyerekük, míg a negyedik tervben van. Chris fiatalkorában katona volt fiatal korában, és mindenki így csinálta, oktatott ki bennünket. Már meg sem tudná találni a gyerekeit.

Velünk volt még az indiai származású Raja is, akinek szintén nagy problémája van. Felesége kisemmizte, amíg ő üzleti úton volt: a nő kifosztotta a közös számlájukat, bosszúból leemelt róla hatvanezer fontot. A fiuk gyerektartására is annyi pénzt követel, hogy Raja már hitelekbe verte magát. – Nagy hiba a házasság, jogilag is nehéz belőle kimászni! – hümmögött.

Társaságunk elhallgatott. Mindenki kortyolt egyet az italából, majd csendben néztük, milyen szépen táncolt az ifjú pár és a két gyerek...