Sirályok

Kottra Éva 2011.8.31. 5:32

Nem messze a parttól sirályok fürdenek;

...mint gyermekkori játékkacsák a fürdőkádban, úgy lobognak a széltől borzolt tenger átlátszó hullámain. Éppen olyan örömmel élvezik a hűsítő fürdőzést, mint mi emberi lények. Útjukat néha egy-egy vitorlázó legény töri meg, s amint elsuhannak, a sirályok azon nyomban visszaülnek a tarajok hátára, hogy tovább ringatózzanak. Most még örömtelibb a lubickolásuk; a fel és lefele ringatózó hullámokat ők is szórakoztatónak találják.

A gömbölydedre mosott sziklás parton, ahol az augusztusi forróságtól szenvedek, az idecsapódó hullámok apró darabokra tört vízszemcséi ezernél is több gyöngyszemként hullanak rám. A frissítő zápor visszautasíthatatlanul csalogat a sirályokkal való közös fürdőzésre. A számomra ismeretlen tengerfenék csúszós talaja viszont tétovázásra kényszerít, s mire meggondolnám magam, a sirálysereg már tovasuhant a sietős áramlattal együtt. Talán jobb nem kockáztatni, itt érdes sziklák is vannak, ezért visszafekszem kedvenc sziklatömbömre, s tovább szemlélem a tengeri madarak viselkedését.

Egyszercsak egy hófehér sirályfióka repül vissza, hogy meggyőzzön. Vidáman hangzó rikkantása mintha csak ezt jelentené: „Ne várj többet; ugorj! Hamarosan véget ér a nyár, s akkor aztán jó ideig nem élvezheted majd a tenger sós illatát, a hullámok édesded ringatását és azok nyugtató zaját!”