Utazunk

Póda Erzsébet 2015.6.11. 1:32

Ha legalább egy órán át utazunk, buszon vagy vonaton, akkor biztosan szem- és fültanúi lehetünk néha egy-egy érdekes történetnek.

Utazunk a vonaton. Vagy megfagyva, ha működik a légkondicionáló, vagy megfőve, ha nem. Ám, ha legalább egy órán át, akkor biztosan tanúi lehetünk néha egy-egy ember egész élettörténetének. A népes rokonság tagjait persze úgysem bírjuk számon tartani. De megtudjuk ki, kivel, mikor, mit és hogyan.
Mások a panaszáradatukkal szórakoztatnak.
Vannak, akik hangoskodnak.
Vannak, akik csak itt tudják megmutatni, hogy léteznek.
Akadnak olyanok is, akik kapcsolatokat keresnek. Sokan hangosan telefonálnak.
Vannak, akik alkoholszagú horkolással töltik az időt.
Néhányan csöndben ülve a mobiltelefonjuk társaságát élvezik.

Most ketten éppen a nyaralásról beszélgetnek.
- Idén is mentek nyaralni?
- Igen.
- Hova?
- Majorkára.
- Majorkára? Az hol van?
Csend. Néhány percig csak a vonat zakatol.
- Az hol van?
- Mi?
- Hát a Majorka?
- Nemtom, valahol a tengerben. Vagy a tengerhez közel. Ott mellette.
- Melyik tengerhez?
- Hát a tengerhez.
Csend. Néhány percig csak a vonat zakatol.
- Nem Mallorcára mentek?
- Hova?
- Mallorcára?
- Nemtom, mi Majorkára megyünk... Ja, most, hogy mondod, két ellel írják, tényleg. Mallorca, igen.
- Akkor tudom hova mentek.
- Igen?
- Mallorcára.
- Majorkára, igen.
- Az hol van?
- Valahol a tengerben. Vagy ott közel. Talán mellette...

Utazunk a vonaton.