Nyár van

Kabók Zita 2007.8.5. 18:09

A hónap témáját manchesteri munkatársunk írása indítja.

Az erős, sokszor égető napsütés mindannyiunkat kicsal a szabadba. Egyesek a vízpart mellett hűsölnek, mások a fák hűsítő lombja alatt pihennek, s vannak, akik a lakóházak kockányi erkélyein örülnek a napsütésnek, vagy ott költik el a reggelijüket. Megint mások a kerti munkákba vetik be magukat, meg-megpihenve egy korsó jó hideg sör, vagy a pince mélyéről felhozott kancsó bor mellett.

Mindannyian kitárulkozunk: lelkünket boldogságérzet tölti el, amikor a víz csobbanását halljuk, amikor a hullám az arcunkat mossa, vagy amikor a nap sugarai látjuk megcsillanni a habos hullámokon naplemente idején. A gyerekek és fiatalok is elvezik a vakációt, a reggeli lustálkodást, a soha vissza nem térő tinédzserkori szerelmet, a virágillatot, az éjjeli csillaghullást tücsökciripeléssel fűszerezve, amelyben szintén csak nyáron lehet részünk. A hajnali harmatos pázsit frissítő hatását és minden meglepetést, megfejthetetlen titkot – ezt mind a nyár tartogatja számunkra. Az örök szerelem és a tündérmesékbe illő helyzetek is inkább ebben az évszakban lepnek meg bennünket. Élvezzük a meleg minden percét, mert nemsokára beköszönt a hűvösebb időszak, amikor már az időjárás kegyetlenül megköveteli, hogy a bikininket és a rövidszoknyáinkat a gardrób mélyére rejtsük!

Én meg addig a párás Anglia mesébe illő zöld pázsitján sétálva andalgok, ki-kikandikálva az esernyőm alól, miközben egy újabb esőcsepp pereg le az arcomon! Élvezzük hát a nyarat, amíg még lehet!