Plázafaluban

Sábitz Katalin 2007.8.12. 20:13

Nem tudom, ki lehet-e nőni a plüssmacis korszakból -- én mindig örülök az efféle meglepetésnek.

Pedig aki egy huszonévesnek választ ajándékot, aligha játékban gondolkodik, inkább valami komolyat, praktikusat, felnőtteset keres. A testvéreimmel egy különleges nyári ajándékot kaptunk a nagynénénktől: egy vidám, közösen eltöltött napot.

Az idei már a harmadik alkalom volt, hogy elvitt minket az ausztriai Parndorfba, ahol gyakorlatilag mindazt megvehettük, amit a szülinapokra kérnénk.

Aki nem járt még ott, úgy képzelje, hogy egy óriási pláza, ahol kisebb-nagyobb üzletek százai várják az egymás sarkát taposó vásárlók ezreit nap, mint nap. A kínálat zömét ruhaneműk, cipők, táskák alkotják, de jártunk csokiboltban, kézműves boltban, és láttunk játék- és edényboltot is. Talán nem is kell mondanom, hogy a hatalmas parkolóban nem egyszerű helyet találni, de ha valaki igazán szemfüles, az nyitásra, azaz tíz órára odamegy. Mi legalábbis így tettünk. Aztán az ajándékba kapott zsebpénzzel felszerelkezve megkezdtük a vásárló- és körülnéző túrát.

Voltak üzletek, ahol szinte repült az idő, hiszen annyi felpróbálnivaló ruhát találtunk. De persze bőven volt olyan is, ahová – elnézve az árcédulákat – jobbnak láttuk, ha nem megyünk be...

Hamarosan gyűlni kezdtek a szatyrok a kezünkben… Úgy belejöttünk a vásárlásba, hogy végül már csak néhány euró cent csilingelt a zsebünkben. Mindannyian találtunk kedvünkre való pólót, inget, nadrágot, pulcsit, övet vagy táskát. Aztán beültünk a kedvenc sarki kávézónkba, ahol a szokásos jeges kávét rendeltük, amiben fagyi és apró karamella darabkák is vannak. (Igazi ínyencség az édesszájúaknak!)

Miután végigjártuk az üzletrengeteget, jókora rakománnyal és élményekkel telve indultunk haza. Kellemes nap volt, egy igazán különleges ajándék. Olyasmi, ami időtállóbb a bonbonnál és a virágnál, felnőttes, praktikus, ugyanakkor nem sablonos és unalmas, hanem vidám és emlékezetes.

Olyasmi, amire őszintén és szívből mondja az ember: KÖSZÖNÖM!!!