Mosolyogni!

Juhos Katalin 2008.9.22. 15:30

Ilyenkor, mikor beköszönt az ősz, gyakran elgondolkodom a nyár eseményein, a szépen, a szomorún, a csodálatoson, s a hihetetlenen egyaránt.

Egy kellemes sétát tettem a minap, és közben mérlegeltem mindazt, ami idén nyáron történt velem. Nem vettem részt a szüleimmel exkluzív utazáson, sőt nyaralni sem voltam. Nem dolgoztam, mert nem úgy sikerültek a dolgok, ahogy elterveztem, mégis ez volt az eddigi legszebb nyaram. Sok baráti összejövetelünk volt, barátnőm is eltöltött nálam egy hetet, és házimunkából sem szenvedtem hiányt...

Legszebb idei emlékeim a hétvégi házunkhoz kötődnek. Egy fantasztikus hely, a Kis-Duna partján. Hatalmas udvarral, tűzhellyel, fűzfákkal. Egy ház fürdőszobával, konyhával és két hatalmas terasszal, benne néhány ágy. Így leírva csupán egy ház, de valójában az a ház, ahol immár három éve minden nyáron szép emlékekkel gyarapodom.

Augusztus utolsó hétvégéjét itt töltöttem el, baráti körben. Tizenöt-húsz ember, egy fantasztikus társaság jött össze! Főztünk, sütöttünk, szórakoztunk, táncoltunk, s igazán jót mulattunk. Élményekben sem szenvedtünk hiányt, mindenki jól érezte magát, megtalálta a számára kedves beszélgetőtársat, vagy táncpartnert.

Ez a közös hétvége sok mindenre alkalmas volt. Konfliktusok tisztázódtak, régi ismerősök újra találkoztak, ritkán látott haverok is megjelentek, új, mélyebb barátságok köttettek, avagy régebbiek kaptak újonnan lángra. Egész éjszakán át tartó beszélgetések, közös filmnézések zajlottak, melyek aztán kollektív alvásokba torkolltak.. Közös munkamegosztásunk gesztusként is szolgált: senki nem várt el semmit a másiktól, mégis mindenki tudta, mit kell tennie. A főzés, mosogatás, rakodás sem hárult egy emberre, mert mindig akadt segítő kéz.

Kellemes hétvége volt, az eddigi egyik legszebb hétvégém. Barátokkal, tiltások nélkül, jó hangulatban a Duna partján, egy kellemes nyaralóban. Számomra egyébként mindig fontos, hogy jól érezzem magam egy társaságban, mert ha ez sikerül, az azt jelenti, biztosan van valaki a környezetemben, akinek fontos vagyok, akit a barátomnak tekinthetek. És ha van ilyen ember, akkor bátran mosolyoghatok, mert van okom boldognak lenni.

Mindazok, akik szerint egy minden luxust mellőző hétvége nem lehet kellemes, tévednek. Mert nem az a lényeg, hogy hányszor tízezer koronába kerül egy kirándulás, szálloda, vagy repülőjegy. Az sem fontos, hogy a tenger homokos, vagy sziklás. Vagy, hogy a hegyek között medvéből vagy mókusból látunk-e többet. Csupán az számít, hogy legyen valaki, akinek számítunk, hogy jól érezzük magunkat a bőrünkben, s ne feszengjünk, ne kössenek tiltások, ne hiányozzon a szórakozás, az önfeledt mosoly. Mert mindaddig, amíg nem nevethetünk felszabadultan, nem lehetünk boldogok.

Márpedig, vidáman szép csak igazán az élet!