A négy személyiségtípus (2.)

Nagy Erika 2015.5.24. 23:00

Nem kell filozófusnak lenni ahhoz, hogy megállapítsam, mindnyájan, akik a földön élünk, egyedi példányok vagyunk.

Ugye, ismerünk olyan embert a környezetünkben, aki annyira pezsgő egyéniség, hogy a kisugárzásával egyszerűen maga köré vonzza a többieket? Ha igen, akkor nem árt megjegyezni, ez a személyiségtípus a szangvinikus vérmérséklet, testnedve a vér, eleme a levegő.

Kornél, a negyvenes évei elején járó gépészmérnök, imádja az életet, a szürke hétköznapot is képes ünneplőbe öltöztetni. Izzik körülötte a levegő, a munka nem nyűg a számára, hanem élvezet. Minden szabad percét a barátaival tölti, akik örömmel hallgatják Kornél színes történeteit, melyekkel a legkomorabb embert is képes jó kedvre deríteni. Mindig nyitott szemmel és füllel jár, jó megfigyelő, s ha papírra vetné gondolatait, sikeres író is lehetne belőle. Barátai csak gyereknek becézik, mert szerintük a férfi idős korában is megmarad olyannak, mint amikor megszületett. Ennek ellenére a keze alatt dolgozókat vasmarokkal igazgatja, bírja az iramot, s ezt elvárja az alkalmazottaktól is. Mivel felnéznek rá és szeretik, nincs is ezzel semmi baj. Mint ahogy azzal sem, hogy a munkamenet végét mindig lerázza magáról, valahogy nem ismeri azt a szót, hogy befejezni valamit. Néha akadt már ebből kellemetlensége, főleg, ha olyan munkát is bevállal, ami rizikós, nem törődik a következményekkel. Ilyenkor gyakran megkapja barátaitól, hogy van benne önzőség, bár ezt ő maga soha nem ismeri el. Ez is bizonyítja, hogy neki is vannak hibái, mint minden embernek.

Mindenki ismeri azt a népszerű mondást, miszerint az ellentétek vonzzák egymást. Kornél is hallott róla, főleg azután, hogy az egyik aktuális barátnőjében magát vélte felfedezni. Unalmas volt számára, ezért hamar véget is vetett a kapcsolatnak. Sok barátnője volt, de valahogy egyik sem bizonyult az igazinak. Kapott is eleget édesanyjától miatta, aki már annyira, de annyira szeretné magához ölelni az unokáját, de úgy látszik, erre még várnia kell.

Bár, most egy kis halvány reménysugár azt engedi sejtetni, hogy lassan de biztosan megtalálja azt a nőt, akivel közös jövőt tervezhet. A fél éve tartó kapcsolatára jellemző, hogy ha az ellentétek társulnak egymással, abból hatalmas érték is kerekedhet. Ő sokat, néha túl sokat is beszél, párja pedig inkább hallgat, vagy tudja, mikor kell megszólalnia. Kornél feledékeny, a lánynak pedig penge az elméje. Ennek a lánynak sikerült az, ami eddig senkinek, mégpedig az, hogy Kornél bár nehezen, de figyel arra, ne csak ő beszéljen a társaságban, hanem hagyja, hogy más is szóhoz jusson. Vagy inkább mondjuk úgy, azon van, hogy visszafogja magát, főleg akkor, ha a lány szemében ott látja villogni a négybetűs szót: STOP.

A harmadik részben a kolerikus személyiségtípussal foglalkozunk, akinek mindig, minden körülmények között igaza van. Vagy nem, de ő ezt nem tudja, mert nem akarja tudni...

(Folytatjuk)