Igen-nem

Jády Mónika  2009.9.19. 12:11

Egy kapcsolat vége egy nő és egy férfi szemszögéből.

Már hónapok óta duzzog, és nem hajlandó elárulni, mi a baja. Tegnap este pedig bejelentette, hogy elköltözik. Jó, mondtam halálos nyugalommal. És mikor? (Ha menni akar, nem állok az útjába, gondoltam. Mert szerintem nincs annál szánalmasabb, amikor az egyik fél bejelenti, hogy vége, a másik pedig ezt nem hajlandó tudomásul venni, és nem akarja őt elengedni.) Erre vérig sértődött, és azt mondta, milyen bunkó vagyok. Aztán pár perc múlva bőgni kezdett. Elegem van már a hisztijeiből.

Mikor azt mondtam neki, hogy elköltözöm, meg se kérdezte, hogy miért, és hogy esetleg még valahogy meg lehetne-e menteni a kapcsolatunkat. Bár magától is tudhatná, hogy mi bánt engem, hisz már jó párszor utaltam rá, hónapokkal ezelőtt. Csak annyit kérdezett, hogy mikor? Aztán fogta a mobilját és a pénztárcáját, és elment. Nem igazán érdekelte, hogy én mit érzek. Hajnalban jött csak haza.

Megismertem a diszkóban egy lányt. Igazi bombázó: jó alakú, szép arcú, hosszú, szőke hajú. És fantasztikusan táncol. Megadta a telefonszámát. Holnapután találkozom vele. Ma megkérdeztem Zsófit, tudja-e már, mikor költözik ki. Csak hogy tervezni tudjak. Erre megint lebunkózott, és azt mondta, hogy tudhatom jól, milyen nehéz egy normális lakást találni.

Kénytelen leszek lakást keresni. Péter egyre inkább sürget. Talán összeszedett egy nőt?! Azt gondoltam, fontos vagyok neki, és velem képzeli el a jövőjét. De úgy látom, tévedtem. Az előző pasim nem volt hajlandó belenyugodni, amikor szakítani akartam vele, és egyfolytában azzal üldözött, hogy ne hagyjam el.

Tegnapelőtt végre kiköltözött. Mit mondjak, elég sokáig tartott, mire talált egy lakást, ami megfelelt neki. Csaknem fél évig! Közben már összejöttem a szőke bombázóval… Tegnap kaptam Zsófitól egy esemest: „Szia Péter! Pesten vagy? Tegnap hívtalak otthon, de hiába…” Visszaírtam neki, hogy otthon vagyok, de miért keres. Erre ez a válasz jött: „Csak úgy…” Aztán felhívott telefonon, és indítványozta, hogy találkozzunk. Belementem, mert másnapra épp nem volt ebédpartnerem. Aztán aznap este kaptam egy újabb esemest: „Szia Péter! Örültem, hogy láttalak. Átugorjak vasárnap? Puszi” Nem értem ezt a nőt. Mi a fenét akar?! Hisz ő szakított velem, nem én vele!

Hozzászólások

@

Küldés