Szakíts, ha bírsz!


Robert H.Raven  2009.9.12. 9:34

Férfikollégánk várva-várt gondolatai a hónap témájában...

Zsuzsi jut az eszembe: gyermekkorom nagy eseményét szolgáltatta azzal, hogy benézett hozzánk, az autónkba. Igaz, hogy ezt az első szélvédőn keresztül tette meg, mert ugyan látta, hogy felé haladunk, de valami szuicid, megmagyarázhatatlan, önpusztító ösztöntől vezetve nem állt félre az útból. Fontos információ még a történethez, hogy abban az évben a mi autónk volt a harmadik, amibe ilyen módon beköszönt. Zsuzsi a falubéli egyetlen öszvércsikó volt, és az volt a perverziója, hogy autókkal elüttette magát.

Próbált már valaki egy öszvért megmozdítani, ha az nem akar mozdulni? Isten bizony, könnyebb volna Afrikát és Dél-Amerikát újra összeilleszteni! Mit lehet ilyenkor tenni? Bemenni a konyhába, szerezni egy almát, de mire kiértünk az út szélére Zsuzsi már az anyósülésen csücsült szügyig szélvédődarabokban. Amellett a szomorú tény mellet, hogy egy ilyen baleset az autóban ülőket simán a föld alá küldheti, méghozzá sem nem könnyű, se nem méltóságteljes módon, még a kiérkező helyszínelőknek is nagy feladatot ad azzal, hogy úgy írják le a balesetet, hogy később az eltávozottakat búcsúztató pap, vagy a gyászoló tömeg ne törjön hangos hahotázásba.

Zsuzsa barátnémnak az a perverziója, hogy nem tud szakítani a pasikkal. Kimegy a párkapcsolatok nagy főútjára, és kiáll a felé robogó Rossz Kapcsolat elé, és ahelyett, hogy véget vetne neki, megvárja, míg az elüti, legázolja, majd később sérüléseiből felépülve ismét kiáll az útra és várja a következő szélvédőt. De, hogy a méltóságát nehogy megőrizze, ezért még el is mondja a történeteit az ismerősöknek, akik nehezen fojtják vissza a nevetést.

A nők nem tudnak szakítani, ez tény. De ez nem azt jelenti, hogy minden nő egyforma. Én alapvetően két nagy csoportot tudok megkülönböztetni.

Az egyik a széplélek típus, aki
vagy:
a.) álmodozik, ábrándozik arról, hogy egyszer majd a pasi visszajön attól a Pamela Andersontól (vagy, hogy az engem ismerők is kapjanak valamit: Sophie Marceau-tól), aki miatt a szakítást a hölgyemény kezdeményezte, mert a férfi rájött arra, hogy a szexuális vonzódásnál fontosabb az, hogy a nő szépen tud decoupage technikával virágcserepet dekorálni. Míg a másik csaj „csak” észbontóan szexi.
vagy:
b.) álmodozik, ábrándozik az exről. Képzeletében az egekig magasztalja és idealizálja azt. Kijelenti, hogy soha még egyszer olyan már nem lesz, őt már senki nem tudja úgy szeretni, és ő már senkit, soha ezen a világon nem tud majd úgy szeretni.

A másik a bosszúálló típus, aki szakít a pasival, és onnantól kezdve szeretné azt a legutolsó, legbüdösebb koldusként látni, kisemmizettként csúszni-mászni a porban. Mondjuk, ez inkább az elvált nőkre igaz.

Mindkét esetben tessék elgondolkodni egy egészséges élet esélyeiről és egy tízes skálán osztályozni azt! Csak egy tipp: ne nagyon gondolkodjunk kettes-hármasnál nagyobb számokban!
Mégis a nők legnagyobb „bűne” nem az, ahogy ők megélik a szakítást. Az az ő „büntetésük”, amit azért kapnak, amilyen módon szakítanak!

Hadd soroljak fel pár ronda, stílustalan szakítási módot, amit nők (is) előszeretettel alkalmaznak:
a.) Klisé: ez a „deazértmaradjunkbarátok” szakítás. Nem, nem rossz: megalázó! A férfiak nem akarnak barátkozni azzal, akivel már meztelenkedtek.
b.) Távszakítás: levél e-mail, esemes tiltott! Telefon is megengedhetetlen! Ha férfit akartál, akkor viselkedj nőként, és állj elé és mondd meg!
c.) Fordulópont után: nem akkor kéne szakítani, amikor a férfi három nap és három éjjel segített elhurcolni a cuccokat az egyik lakásból a másikba való költözéskor!
d.) Feltételezés alapján: ez a „teisbiztosolyanlennél” szakítás. Szánalmas!
e.) Provokáció: az egyik legrondább dolog. Például a nő kikezd egy másik pasival azért, hogy a hivatalos párjánál beteljen a pohár és lelépjen magától. Igen, hölgyek. Van ilyen!
f.) Publikus módon: nagyon jót tesz az egónak, ha valaki nagy jelenet után elviharzik, és nem is lenne ezzel baj, ha barokk korban élnénk. De nem ott élünk!
g.) Megcsalás: na, most kapom meg a magamét, de mindenféle közhiedelemmel ellentétben a felmérések azt mutatják, hogy a férfiak sokkal többször gondolnak a félrelépésre, de a nők azok, akik többször lépnek félre.
h.) Elkerüléssel: a férfiak nehezen értik a célozgatást. Ha valaki nem válaszol az esemesekre, nem ér rá, nem hív vissza, mi azt gondoljuk: elfoglalt.

Bevallom nem könnyű a szakítás, és magam is úgy vagyok vele, hogy ha választanom kéne, hogy szakítsak-e egy nővel, vagy melegpornót nézzek, a szakítás csak nagyon hajszálnyival nyerne.

Körülbelül ennyire kellemes mindkét dolog.



Hozzászólások

Tosca, 12. 09. 2009 14:13:09
Nem rossz! :) Tetszett.
Papi, 12. 09. 2009 15:37:36
Vicces mint mindig és igaz! De azért a pasik is élnek a felsorolt eszközökkel! :-)
Andi, 13. 09. 2009 10:59:15
Jajj, ez vicces! :-) Én sem féltem a pasikat a szakítás ügyében! Ritka módon tudnak bunkók lenni!
Péterné, 14. 09. 2009 09:19:57
Az abaj, hogy tényleg vannak ilyen csajok akik így szakítanak! Képzeljük el azt a csajt, vagy csajokat, hogy hogyan szakítanak akik az előző írások valamelyikére azt írták, hogy a pasinak minden marhaságukat el kell viselni!
irénke, 14. 09. 2009 10:11:04
És képzeljük el a péternéket, akik pasinevet viselnek. Ők vajon hgoy tudnak szakítani, vagy kivel...?
Péterné, 14. 09. 2009 10:31:24
Én nem vagyok pasi! De lehet, hogy Irénke egyike azoknak a csajoknak akiről a cikk szólt amit én említettem! :-)
irénke, 14. 09. 2009 11:00:16
supsz, péterné, úgy látszik telibe találtam...:))))
Ági, 14. 09. 2009 14:17:22
Nem tudom, hogy kedveljem-e vagy útáljam ezt a pasit! Az is probléma sokszor a szakítással, hogy mégha a nők szakítanak is a pasik általában folytatják a kapcsoaltot. SMS-ekkel, e-mailekkel, telefonhívásokkal, és sok nő ettől megolvad és azt hisz, hogy a pasi csak őt szereti, közben pedig már rég mással van!
Csenge, 16. 09. 2009 09:45:22
Ááá, se a nők, se a férfiak nem tudnak szakítani, és egyik fél sem vethet semmit a másik szemére! Velem is előfordult már, hogy a Robert által felsorolt módon szakítottam. Úgy is, hogy én csináltam, úgy is, hogy velem csinálták! Sztem a nem jelentkezés, eltűnés inkább pasis módszer!
Rozika, 16. 09. 2009 20:14:02
Semmi újat nem fedeztem fel ebben a cikkben, pedig kíváncsi voltam RHR véleményére.... Az eleje elég jól indult, a végére nem találtam semmi eredeti gondolatot. Az idő- vagy a gondolathiány okozta ezt a szürkeséget???
@


Kapcsolódó cikkek

Penge vagy hal?

Madarász Ildikó

Te melyik vagy? Penge vagy hal?

2009.9.30.   


Kulturált szakítás

Fodor Tekla

Minden kapcsolat eleje rózsaszín, csodás és tökéletes.

2009.9.30.  1   


Határok nélkül

Varga Gréta

„Minden újabb lehetőséggel esélyt kapunk, hogy előre lépjünk a tervünkben.” (Neale Donald Walsch)

2009.9.30.   


Túl gyors iram

Nagy Erika

Sok mindent képes vagyok elviselni, de egyre gyakrabban kikészülök akkor, mikor azt a szót hallom, hogy álompár.

2009.9.29.   


Ideiglenes szakítás

Kabók Zita

Azt mondják, az ideiglenes szakítás ráébreszti az embert, hogy mit is veszített el, egyben lehetőséget ad arra, hogy újraértékelje az életét.

2009.9.28.   


Megint vége

Halász Kata

Végre elhatározásra jutottam. Megmondom neki, hogy vége. Végleg. Annyi tépelődés után. Annyi elvesztegetett hónap után.

2009.9.25.   

A rovat további cikkei

Vergődés

Póda Erzsébet

Évike kezdő kamaszkorától romantikus volt. Minden este alvás előtt elképzelte, ahogy a jóképű herceg érte jön, és magával viszi.

2009.9.21.   


Igen-nem

Jády Mónika

Egy kapcsolat vége egy nő és egy férfi szemszögéből.

2009.9.19.   


Szakítsunk! Szakítsunk?

Orbán Viktória

Egyik nap, mikor a munkaügyi hivatalban ültem, fültanúja voltam egy beszélgetésnek, amely két nő és egy férfi között zajlott.

2009.9.18.   


Se veled...

Dráfi Emese

Töredelmesen bevallom, tényleg nem tudunk szakítani. Vagy inkább nem akarunk?

2009.9.16.   


Szőnyeg alá?

Halász Kata

Szakítottam a csajommal. Vége. Ahogy kiböktem ezt a rövid, egyszerű, de legkeserűbb szót éreztem, végiggördült egy aprócska verejtékcsepp a halántékomon.

2009.9.14.   


Szakításra képtelenül

Domán Jázmin

Két ember közti elmélyült, közeli kapcsolat egy olyan fonál, ami előtt képesek vagyunk órákig állni...

2009.9.10.  2