Szerelmi háromszögben

Bársony Éva  2006.8.18. 11:10

Erős és vad szenvedély, lelkiismeret-furdalás, befejezetlen viták és veszekedések, elmét elvakító tűz, szegényes erkölcs, sárba tiport becsület…

…tova nem tűnő félelem és rettegés, megannyi álmatlan éjszaka -- ezek lettek életem mindennapos kísérői. Soha nem voltam részese titkos játszmáknak, veszélyes csínytevéseknek és tisztességtelen megoldásoknak, mégis mintha velük vívtam volna e végzetes szerelmi harcot. Amilyen könnyen szippantott be ez a világ, olyannyira volt nehéz a szabadulásom.

Ákossal azelőtt nemigen ismertük egymást. Az uszodában szoktam látni a barátnőjével, akivel mindig lekezelően bánt és gúnyolódott, soha nem volt iránta figyelmes. Akkor azt gondoltam, nem lennék képes egy ilyen fiúval járni. Esetemben egy ennyire értéktelennek tűnő srác nem rúghat labdába. Folyton feltűnősködött, nagyokat kacagott, csapkodta a vizet, majd az előidézett hullámokkal játszadozott, miközben velem beszélt. Mindig a becenevemen szólított meg, sokszor elismételte, és mosolygott, lényegtelen dolgokat kérdezett.

A barátnőjével beszélő viszonyban voltam, és a mi úszós barátainkkal egy baráti körbe kerültünk. A pubokban én ültem mellette, nem a barátnője. Felém kacsintott és engem simított meg, nem őt. Flörtöltünk, és kezdett megtetszeni az egyre élvezetesebbé és titokzatosabbá váló móka. Napról-napra jobban imponált a kedvessége, az irántam mutatott csodálata. Viccnek tartottam az egészet, és nem vettem nagyon komolyan. A szórakozás csábított, miközben akaratomtól függetlenül egy sötét labirintusba kerültem, melyből a kiutat később már nem találtam.

Hosszú, csodálatos órákat és napokat töltöttünk együtt, máskor meg napokig nem láttam, mert „dolgoznia kellett”, s a telefonja többször is „elveszett”. De aztán mindig megcsördült a telefon -- sokszor éjjel --, vagy meglepett a vasútállomáson a hajnali órákban, mikor utazni készültem.

Kirándultunk, vacsorázni jártunk, ajándékokat kaptam, órákig beszélgettünk, s én úgy éreztem ez az igazi szerelem. A randevúk előtti félelmet, a késéseit, a be nem tartott ígéreteket hamar elfeledtem az együtt töltött percek után. Magyarázatain, hulló könnyein és szorító ölelésén túl már semmit sem láttam.

Az esemeseire ébredtem és azokra aludtam el. Ebédidőben hozzám szaladt és munka után is én voltam az első. Vagy csak hittem? Egy szörnyű világ zárt magába, melyből a sötét külső számomra láthatatlanná vált. Csak egyet tudtam, de azt biztosan: vele akarok lenni mindörökre! Mindent megbeszéltünk, még azt is, hogy szakít a barátnőjével, csak ki kell várnunk a legalkalmasabb pillanatot. Azt mondta, nem akarja, hogy a szülei amiatt ne fogadjanak el, hogy én leszek szakításuk okozója.

Egy napon aztán a lány hozzáköltözött és én némán álltam -- nem értettem mi történik körülöttem. Ő hajthatatlanul magyarázkodott: hogy ez már régen meg volt beszélve, és nem tudta őt elzavarni, a szüleinél már nem lakhat, majd keres lakást, de most egyelőre nem tud mást tenni. Amikor a lány elutazott vagy dolgozott, sokszor a lakásukban voltunk, együtt reggeliztünk. Ilyenkor erős késztetést éreztem, hogy a lány tárgyait kidobjam vagy összetörjem, a tubusok tartalmát a mosdóba nyomjam, a parfümöket kiöntsem.

Egyszer aztán már nem tudtam ellenállni a kísértésnek, hogy az aznapi győzelmemet ne mutassam meg neki. Miután Ákos elaludt, én a telefonjáról a pár napra elutazott barátnőjének megköszöntem, hogy e csodálatos estével megajándékozott bennünket. Azonnal reagált és Ákos szüleivel fenyegetőzött, akik nagyon szerettek őt, hiszen ő volt az a lány, aki „megmentette” fiukat a korábbi kicsapongásaitól, és kitartott mellette.

Csínytevésem aztán hamar kiderült, amire természetesen ügyet sem vetettem, hisz az abban a pillanatban érzett fölény mindenért kárpótolt.

(Folytatjuk)

Hozzászólások

@

Küldés