Szerelmi háromszögben(4)

Bársony Éva  2006.9.6. 20:08

A szerelmi háromszögről szóló írás befejező része.

Mindez öt éve történt. Azóta is külföldön dolgozom, és tanulok. Ákos is eszembe jut néha. Nagyon sokáig fájtak a sebek, amelyeket okozott, s amik egy életre nyomot hagytak bennem. Az idő elteltével és messze tőle már biztosabb talajt éreztem a lábam alatt, és elég alkalmam volt elgondolkodni a múltbeli eseményeken is. Egyre tisztábban láttam a dolgokat, és egyre jobban megvilágosodott számomra, hogy Ákos valószínűleg sohasem lesz boldog, hiszen csak hazug kapcsolatokban képes élni. Sokáig próbáltam választ találni arra, hogy miért ragaszkodott hozzám, miért hazudott, miért csapott be mindhármunkat -- hiszen önmagát is becsapta.

Hazautazásom előtt mindig féltem. Féltem a véletlen találkozásoktól, az éjjeli telefonhívásoktól, és hogy újra visszaesem a sötét verembe. A szabadságom alatt sokszor láttam őt, néha találkoztunk is, újra előhozakodott a régi -- és újabb meséivel. Én néha még hittem is neki, de egyre inkább felülkerekedett bennem a fájdalom, amit az évek során okozott nekem, s amely nem engedte, hogy újra belekerüljek a zsákutcába, ahonnan számomra nem lett volna kiút.

Felébredtem a rózsaszínű Csipkerózsika-álomból, és már józanabbul fogtam fel a tényeket. Már felfogtam, hogy mit tesz a barátnőjével. És elégedett voltam önmagammal, mert úgy éreztem, én vagyok az egyedüli, aki, még ha egyedül is, de hármunk között megtalálta a helyes utat, a boldogság és az igazság felé vezető utat.

De Ákos még a kitartó elutasításaim után sem adta fel. Kisebb-nagyobb rendszerességgel jelet adott magáról, s én még válaszolgattam is neki. Mikor aztán azt kérte, menjek haza, mert már szakított a barátnőjével -- és egy hét szakítás újra együtt voltak, ez végleg rátette az i-re a pontot. Merthogy eme utolsó hazugsága óta nem válaszolok az esemeseire, telefonhívásaira.

Mára megtanultam, hogy jobb, ha semmilyen életjelet nem adok magamról, mert úgy a legjobb, ha semmit sem tud rólam.

Bár az idő múlása sok sebemet begyógyított, azért vannak nyomok, amelyek sohasem múlnak el. Ákos egy életre belém véste az irtózatot egy foglalt férfitól, és egy életre megtanította velem, hogy senki másban, csak önmagamban bízzak, csak magamnak higgyek, hogy senkire ne várjak, és senki miatt ne adjam fel az álmaimat!

Mert csak az a ház nem rombolható le, amit én építek, a saját elveimre alapozva, az igazság falain, a saját sikeremmel tetőzve.

Hozzászólások

@

Küldés