Gyereket igen, férjet nem?

Nagy Anna 2013.3.18. 5:15

Egy baba hosszú évekre megváltoztatja a nő életét.

Anyának lenni megtiszteltetés, a legnagyobb áldás. Ezzel azok is egyetértenek, akik nem döntenek a szülés megélése mellett. Egy baba hosszú évekre megváltoztatja az anya életét, sőt néhány évig csak vele foglalkozik a nő. De nem mindig ez az, amiért valaki nem vállal gyereket.

Egy ismerősöm mesélte, hogy ő mindig is akart gyereket, de férjet nem. Amikor rákérdeztem miért, egyértelmű választ kaptam. Szívesen hoz áldozatot a saját véréért, de nem akar egy férfi mellett sínylődni, a gyerek és a férfi közé szorulni. Ugyanis, állítása szerint, a családban általában van egy rabszolga: ez pedig a nő. Az illetőnek a kívánsága teljesült is, bár morbid módon. A lánya születése után nem sokkal az apa balesetben meghalt. Így magára maradt hosszú évekre a kicsivel, és elmondása szerint nagy harmóniában élnek. Bár mostanra rátalált a szerelem, de nem akar újra szülni, azt mondja túl jó most minden.

Bizony, ma már a családok általában egy gyermekesek. Ennek anyagi és pszichológiai okai is vannak.

Tény, hogy a gyermek a stabil kapcsolatoknak is életpróbája. Hiszen az anyuka az első évben épp csak létezni tud: ellátja a teendőket, próbálja összeszedni az energiáit, hogy életben tartsa a baba mellett önmagát, ráadásul ott a társ. Akivel, ha akarja, ha nem, törődni is kellene, mert igényei a baba születése után is megmaradnak. Nem úgy, mint egy anyukának, akinek, attól a perctől, hogy magához szorítja a gyermekét, a szeme elől teljes egészében eltűnik a világ. Van persze, hogy a férfi mindenben részt vesz, és aktívan segíti a párját. De általában a nők azok, akik éjjeleznek, majd hajnalban kezdik a napot, míg apuka a kanapén szépre aludhatja magát.
És a nap csak akkor kezdődik!
Ennek a leterheltségnek lehet bizony távoltartó ereje, és aki elgondolkodik a kényelmes élet feladásáról, bizony meginog.

Azok a nők, akik nyíltan beismerik, hogy ők megtagadják a gyerekvállalást, általában okkal teszik. Tudatos és talpraesett emberek ők, akik dominánsak az élet egyéb területén is. Saját maguk fizetik a lakásukat, a kocsijukat, és elképzelhetetlen számukra, hogy a férfival szemben kiszolgáltassák magukat. Ha egyáltalán találnak olyan embert, aki hajlandó akkora felelősséget vállalni, mint egy gyermek nevelése. Ők nehezen adják fel a kiharcolt javakat, szabadságukat, a munkahelyi pozíciójukat. És van, hogy azért nem akar szülni valaki, mert a társa lusta, esetleg önző, és csak magával, a saját kényelmével törődik.

A döntést meghozni nem egyszerű, biológiai ösztöneink nagy része egy idő után üldözőbe vesz. Mégis: a nőket, akik nem vállalnak gyereket, nem ítélem el. Nincs jogom. Nincs okom. Mert attól nem lesz kisebb a népszaporulat, ha egy-egy nő nem vállalja az anyaságot. Elég, ha azok szülnek többször, akik akarnak, és máris kiegyenlítődik a mérleg nyelve. Ezen kívül a tudatos döntés még mindig jobb, mint amikor a „véletlen” babákat elhagyják, elhanyagolják, bántalmazzák.

Mindenkinek a saját életéről kell elszámolnia. Mi döntjük el, nőként mennyit vállalunk. Persze, akik az anyaságot vállalják, mind ugyanazt mondják: karrier, szabadidő, utazás nem érhet fel az első lépések, szavak örömével.