Lusta vagy fáradt?

Nagy Erika 2013.4.15. 4:34

Két héten belül több örömhírt is hallottam, mégpedig olyanokat, amelyek csodának számítanak.

Igen, csodának, hiszen olyan nők váltak anyává, akik vagy elmúltak negyvenévesek, vagy súrolták a határt. Volt, aki már feladta, volt, aki még titokban reménykedett abban, hogy átélheti egyszer az anyává válás csodáját, volt, akinek egyszerűen csak így alakult az élete. S ez még nem minden, ugyanis az egyik anyuka ikreknek adott életet, egy kisfiúnak és kislánynak.
Kell ennél nagyobb boldogság annak, aki anya akart lenni?

Kati sokáig viaskodott önmagával, hogy vajon lustaság volt-e az, ami hosszú évekig uralkodott rajta, vagy egyszerűen csak testileg, lelkileg kimerült. Rövid időn belül három gyermeke született. Két-háromóránként kelt hozzájuk éjszaka, összesen nyolc évig szoptatott. Nem volt elég a teljesen megváltozott életforma, a férjétől csak megalázó megjegyzéseket kapott. Több mint tíz év kellett ahhoz, hogy felébredjen, és tudatosítsa, hogy nem vele van a baj, hogy nem lusta, csak fáradt. Az utálat, amit maga iránt érzett, csillapodni látszott az eltelt évek alatt, már nem érezte magát rossz anyának. Úgy érezte, eljött az idő, amikor le kell zárni a múltat, nem él tovább egy olyan emberrel, akitől a megaláztatáson kívül mást nem kapott.

Nem volt könnyű helyzetben, de sikerült talpra állnia. Majd megtalálta azt a férfit, aki mindenben a társa, a gyerekeket sajátjaként szereti, és segít, amiben csak tud. Három év kellett ahhoz, hogy merje vállalni a negyedik gyermeket is. Nem félt, mert tudta, hogy párjára maximálisan számíthat.