Világhálós randikommandó

Tompa Orsolya 2014.2.27. 3:46

Egyre népszerűbbek az internetes társkereső oldalak. A kor nem számít, a fiataloktól az egészen öregekig regisztrálnak.

Mivel mindenhol lehet már olvasni ezekről az oldalakról, Sári úgy döntött, kíváncsiságból kipróbálja. Regisztrált két társkereső oldalra is: feltöltött egy képet, írt egy kis bemutatkozó szöveget, majd várt. Sokáig nem kellett várnia, a kísérletének hamar eredménye lett. Már az első napon több mint tíz üzenetet kapott. A „hódolóknak” nem nagyon számított, hogy milyen korosztályt adott meg Sári, rendületlenül küldözgették a leveleket, hogy ők ismerkednének, találkoznának. Több randiajánlatot is kapott, de egyiket sem fogadta el.

Az ajánlatok igen sokfélék voltak – például kapott egy romantikus vacsorameghívást egy középkorú férfitól. Egy találkozó egy már majdnem, vagy már, a nyugdíj küszöbén álló embertől! Sárinak korabeli fiúk is írtak, akik úgy érezték, most fogják megtalálni életük szerelmét. Ami természetesen nem lehetetlen, hiszen hallhattunk és olvashattunk már olyanról, hogy az internet hozta össze a szerelmeseket, a kapcsolat pedig valóban működött, azóta is egy párt alkotnak.

Ezek az oldalak érdekes embereket is rejtegetnek. Olyanokat, akik egyéjszakás kalandot ajánlanak fix összegért cserébe. A tapasztalatok szerint a legtöbb ember nem feltétlenül azért regisztrál be egy ilyen oldalra, mert tényleg komoly kapcsolatot akar. Van, aki kíváncsiságból, van, aki mások nevében regisztrál, hogy azzal megalázhassa az illetőt. Van, aki – mint példánkban is láttuk – csak egyéjszakás kalandokra vágyik. Vagy éppen olyan embert keresnek, akik több alkalommal is belemennek a játékba, de ennél több sose lesz köztük. Vannak, akik párokat keresnek, vagy a párok keresnek maguk mellé valakit, vagy valakiket.

Sári nem próbálta ki, hogy mi lenne, ha férfiként regisztrálna, úgy gondolom, ilyen ajánlatokat a férfiak is kapnak. Persze nagyon sokat számít, hogy milyen képet töltünk fel magunkról, és mennyire meggyőző a bemutatkozásunk. A „hódolók” olykor nem adják fel, szakadatlanul küldözgetik az üzeneteiket még akkor is, amikor egyértelművé tesszük, hogy semmilyen kapcsolatot sem kívánunk létesíteni velük. Ezrével jönnek a pontok, milyennek értékelnek minket azok, akik megnézik az adatlapunkat, aztán sorban érkeznek a mosolyok, kézcsókok, virágok és puszik, amit akár viszonozhatunk is.

Minden ember másképp vélekedik erről a kapcsolatszerzési formáról. Vannak, akik elítélik, de vannak, akik nem. Bár nem biztos, hogy belemennének, de nem ítélik el. Vannak, akik kipróbálják, de eredmény hiányában inkább törlik magukat, és a sorsa bízzák a szerelmi életüket. Úgy gondolom (igaz, sok veszélyt rejtenek ezek az oldalak, hiszen akár zaklatás áldozatai is lehetünk), egy próbát mégiscsak megérhet, hiszen sose tudhatjuk, hol talál ránk a szerelem: a valóságban, vagy a világhálón...?!