Monológ a bátorságról, egyebekről

Halász Kata 2011.2.5. 6:26

Nem igaz, hogy a bátor ember nem félhet!

Vajon, ha körbenézek az embereken, akik a barátaim, ismerőseim, látom azt az elszántságot, amit ilyenkor, év elején érezni kéne? És, ha magamba nézek, vajon látom azt, ami a változtatáshoz szükséges?

Nehéz nyelvvizsgára készülök, az egyik szóbeli téma az ambíció és a karrierépítés, hiszen ezek olyan fontos elemei az életnek, hogy idegen nyelven is tudni kell ezekről eszmét cserélni és vitatkozni. Ahogy magamban megfogalmaztam az álláspontomat, eszembe ötlött, hogy mi az a dolog, ami hiányzik az egyik emberből, de megvan a másikban? Mi a siker kulcsa? Az elszántság? A céltudatosság? Az akaraterő? Aztán egy tegnapi kellemes beszélgetés során leesett a tantusz: a bátorság! Hiszen ebben benne van mindennek az esszenciája: a hinni akarásnak, az önbizalomnak, a kitartásnak. Csupa olyan elemek, melyek elengedhetetlenek a jobb élethez.

Ugyanis bátorság kell ahhoz, hogy kilépjek egy megszokott, de romboló kapcsolatból. Hogy odaálljak a kedves elé és a szemébe mondjam, hogy: elég! Bátorság kell ahhoz, hogy férfiként megszólítsak egy csinos nőt és randira hívjam, kockáztatva a visszautasítást. Bátorság kell ahhoz, hogy közöljem a főnökömmel, nem akarok többé az alkalmazottja lenni, más munkára vágyom. Bátorság kell ahhoz, hogy aztán kockáztassam a havi fix bevételemet, és olyan állást keressek, ami kielégíti a szakmai igényeimet.

Félre kell tenni minden önbizalomhiányt, minden kétséget saját magammal szemben, mert ha én nem hiszem el, hogy kell ez a változtatás, hogy ezzel jobbá teszem a saját életemet, akkor senki más nem lát majd bennem fantáziát emberileg. Úgy tudom csak eladni magam, ha nincs bennem egy fikarcnyi kétség sem. Az álláskeresésnek is ez a kulcsa: hogy eladjam magam. Nem csak a diploma és a tapasztalat számít, hanem a jó marketing is fontos, a csomagolás, az, ami először feltűnik. És ez ugyanígy igaz a párkeresésre, új emberek megismerésére. Aztán otthon lehet pityeregni, önmagammal rosszban lenni, de utána igenis fel kell állni, és folytatni kell, mert ez az én életem és csak egy van belőle.

A jó sportolót az elhivatottság löki előre. Hisz benne, hogy képes még két hosszt leúszni, még egy kilométert lefutni, majd arra, hogy a leggyorsabb legyen és legyőzzön mindenki mást. Átlagemberként csodálom a kitartásukat, az akaraterejüket, és azt gondolom, én erre nem lennék képes soha. Azt mondják, a bátrak élnek csak igazán, akik rá mernek lépni a veszélyes ösvényre, akik vállalják a kockázatot, hogy elbuknak. De nem ez a valódi bukás. Hanem az, ha meg sem próbáljuk. Mert, ha megpróbáljuk, de nem jön össze, akkor csak van egy nem sikerült élményünk, de az nem egyenlő a kudarccal. A gyáva ember vall csak kudarcot, aki nem mer elmenni egy állásinterjúra, aki nem mer kilépni egy mérgező kapcsolatból. Aki úgy viselkedik, mintha direkt rosszat akarna saját magának, majd a lelkiismeret-furdalás elkerülése céljából homokba dugja a fejét. Ha elég buta, akkor egy egész életre.

Nem igaz, hogy a bátor ember nem félhet. Rettegni szabad. De milyen nagy a különbség aközött, hogy összekuporodom a földön, és nem merem kinyitni az ajtót, vagy felállok és belépek a szobába!

Aki pedig elég bátor, az megkapja a Sors ajándékát: a szerencsét.