Valentin, Bálint, szerelem!

Póda Erzsébet  2007.2.13. 16:22

A Bálint-napot már a középkorban is számon tartották a magyar hiedelemvilágban.

Különböző tájjellegű szokások kötődnek hozzá. Ez a nap végül is már a tavaszt, a kikeletet, az újjászületést – és a szerelmet idézi.

Természetesen sok-sok babona is övezi ezt a napot. A hagyomány szerint az egész Bálint-nap (közismertebben Valentin-nap) nagyon régóta ünnep. Rómában például februárban ünnepelték a Lupercakiá-t (Luperca istennő a hitvese Faunusnak, az erdők, mezők, tüzek urának). Ezen az ünnepen az emberek a város egyik dombjánál találkoztak, állat- és kenyéráldozatot mutattak be istenüknek. Az áldozati állatok bőréből hasított szíjjal aztán a fiúk megcsapkodták a lányokat. Ugyanezen a napon Juno istennő tiszteletére faládába gyűjtötték a lányok neveit, melyeket aztán a fiúk kihúztak. Így ismerkedhettek meg egymással. S ha szerelem lett a dologból, következő éven akár össze is házasodhattak. Így vált ez a februári nap a szerelmesek ünnepévé. Később, pápai rendeletre – a Luperca ünnep helyett –, ez a nap Szent Valentin emléknapja lett. A keresztény világban is tovább elterjedt az eredeti, szerelemhez kapcsolódó szép szokás. Az angoloknál már a 15. században apró ajándékokat, versikéket küldtek egymásnak a fiatalok e napon. Franciaországban szív alakú dobozból húzták ki a fiúk a lányok neveit – és fordítva. A 19. században már Valentin-napi üdvözlőkártyát küldtek egymásnak – elsősorban a szerelmesek.

Nálunk az 1990-es évek után elevenítették fel újra ezt a szép szokást, amely elég hamar népszerűvé vált. Mint minden másnak, persze ennek is vannak kedvelői és ellenzői. Pedig nem újkeletű ünnep. Régen is megtartották, és nem dohogtak azon, kinek lesz haszna belőle. Mert őseink tudták: ünnepelni a legjobb dolog – a hétköznapok rohanását megszakítva, kicsit másképp gondolkodni, másként viselkedni, néhány percre felszabadulni, örülni.

A szerelmes üzenetek küldésének lehetősége ez a nap. Ne tétovázzunk, merjük kifejezni ebben a rohanó, elanyagiasodott világunkban érzéseinket! Ehhez nem kell drága ajándék: elég egy szál virág, egy pici csokiszív, egy üzenet, egy együtt elköltött ebéd- vagy vacsora, vagy néhány soros képeslap, egy telefonhívás, egy szál virág, apró figyelmesség, tréfás meglepetés, kedves ajándék a kedvesünknek, szeretteinknek – és máris szebbé, másabbá válik a napunk.

Hiszen nincs annál jobb, szívet melengetőbb dolog, mint tudni, hogy gondolnak ránk, fontosak vagyunk, szeretnek bennünket.

Foto: Mihály Krisztián

Hozzászólások

@

Küldés