Koronád legszebb gyémántja... (5)

Robert H.Raven 2009.12.22. 9:34

Arra is rájöttem, hogy Hongkong szépsége nem a legalsó utcaszinten rejlik, hanem a Mid-levels-től felfelé.

Hogy kell ezt érteni?

Hongkong szigete pár vulkáni hegycsúcs. A parton van némi sík terület, de nem kell többet elképzelni, mint a tengerparttól kb. 2-300 métert befelé. Onnét kezdődik a meredek hegy. Ezért a város 3 részre van osztva. Mármint Hongkong szigetén Hongkong „városa”, mert vannak egyéb települések is a szigeten, mint pl. Stanley – kis halászfalu, Repulse Bay – strandoló falucska, Aberdeen – kisebb, üzleti jellegű városrész.

Szóval Hongkong városa 3 szintre van osztva. A Low-level (az Alacsony szint) a part menti viszonylag sík sáv. Itt vannak a nagy plázák és az irodaépületek, felhőkarcolók. Három – a partvonallal párhuzamos – főútja van. Az öbölhöz legközelebb eső a Glouchester Road, aztán a Hennessy Road, és a legbelső a Johnson Road. Ez a rész olyan, mint egy több kilométeres légkondicionált bevásárlóközpont. Kilométereket lehet haladni plázáról plázára anélkül, hogy kimennénk a szabadba, ugyanis a plázákat, irodaházakat légkondicionált üvegfolyosók kötik össze. Ez nyáron különösen jó, mert kinn pokoli hőség és páratartalom van, viszont benn minden légkondicionált. Így lehet a legnagyobb megfázást összeszedni, amikor az ember a 35 fok melegtől és 96% páratartalomtól leizzadva bemegy a plázában lévő 21 fokos, száraz hidegbe. Nos, a Hennessy Roadról már ágaznak le utcák és mutatják az utat a Mid-levels – a Középső Szintek felé. A Mid-levels parttal párhuzamos utcái már a hegyoldalon futnak. Itt van a Hollywood Road, ami a nevével ellentétben nem a filmekre koncentrál, hanem ezen az úton vannak a valódi antik tárgyakat, szobrokat, festményeket, bútorokat árusító üzletek. Ha itt végigmegy az ember olyan, mintha múzeumban járna. Mindenhol eredeti többszáz éves szobrok, szőnyegek, bútorok láthatók. Persze horror áron. A Mid-level a hongkongi lakókerület. Emeletes lakóházakkal van teletűzdelve a hegyoldal, és itt még nem ritka a húszemeletes ház. A hotelem például ezen a szinten van, és egy elég meredek kaptatón kell felmenni az irodától, ami még késő ősszel, a 23 fokban, és a 65% páratartalomban igen izzasztó tud lenni.

A High-levels (Magas Szintek) már nagyon fenn van a hegyen, és a gazdagok lakókerülete. Itt már luxusvillák vannak, saját biztonsági őrökkel, és a házak előtt parkoló Rolls-Royce-okkal, és egyéb luxusautókkal. Ide már halandó nem is nagyon megy fel. Ennél pedig még van egy elitebb szint, a „The Peak”, vagyis „A Csúcs”. Ahogy megyünk egyre feljebb a növényzet is úgy lesz egyre dúsabb és trópusibb. Ez a páratartalom miatt van így, és fenn már a banán is megterem.

A Mid-levels-ről már nagyon szép letekinteni a városra és a Victoria Bay-re, különösen szürkületkor. Egyik este fel szerettem volna menni a Peak-re a híres, kábel vontatta Peak Tram vonattal, hogy készítsek pár képet, de a sor nem kevesebb, mint ezer kilométer hosszú volt, így elálltam ebbéli szándékomtól.

A közlekedés érdekes még a Mid-levels-en. Az emeletes buszok olyan meredek utcákon is felmennek, melyek már a gyalogos számára is a hegyi túra kategóriájába esnek, de vannak olyan utcák, melyek már olyan meredekek és szűkek, hogy a nagy busz nem tud felmenni. Ilyenkor át kell szállni egy ugyanolyan számú mini buszra, aminek a neve is Mini Bus. Ezek a buszok kb. 10-15 személyes kisbuszok, amik nem buszra, hanem nagyobb méretű egyterű autóra emlékeztetnek. Azok viszont már tényleg olyan utcákon mennek fel, hogy azt mondja az ember, hogy nem létezik, hogy itt jármű felmenjen. De felmegy, sőt meg is áll, az utasok le-, és felszállnak, majd szinte hihetetlen módon nem gurul vissza, hanem elindul és továbbmegy. Rájöttem a titkukra: sosem tudtam, hogy a ilyen buszmegállókban miért vannak a betonban kis fogak kialakítva. Hát azért, mert amikor a busz megáll, akkor a sofőr leereszt a busz aljáról egy vasrudat és az beleakadva azokba a fogakba, és meggátolják a visszagurulást. Elinduláskor pedig a bennük lévő hidraulikus szerkezet ellöki a buszt, ezzel segít a motornak!

Amikor pedig lefelé jönnek azt gondolni, hogy képtelen megállni, hisz a gravitáció erősebb, és a busz gyakorlatilag fékezett módon zuhan, de a legnagyobb meglepetésre megáll. Hogy hogyan, erre még nem jöttem rá!

Tudom, hogy ez nem hangzik valami nagy dolognak, de amíg nem látta valaki az utca meredekségét, addig nem tudja elképzelni. Illetve, hogy képet adjak róla, itt található a világ leghosszabb mozgólépcsője, több, mint 900 méter hosszú, és azért van kitalálva, hogy megkímélje a Low-levels-en dolgozókat a napi hegymászástól! Érdekes, hogy a mozgólépcső több szakaszra van törve, és több helyen be lehet csatlakozni, valamint reggel hét és kilenc óra között lefelé jár, mert a tömeg akkor lefelé áramlik, majd kilenc után irányt vált!

A Mid-levels sikátorai, üzletei, kínai kifőzdéi, mosodái, a Hollywood Road antik műkereskedései, nyugati stílusú bárjai illetve ezek neonreklámjainak kavalkádja azt a képet adja amit az ember a romantikus kínai-angol Hong Kong-ról elképzel. Mindezt csak felerősíti, ha egy fülledt, párás este, vagy esetleg szemerkélő esőben látogatja meg a környéket, hisz a tócsákban visszatükröződnek és felerősödnek a színek.

Ilyenkor visszakapjuk azt a Kínát, amelyet a Low-levels felhőkarcolói eltüntettek.

(Folytatjuk)