Új-mexikói útinapló(11)

Molnár Miriam  2004.10.31. 9:32

"Korán reggel a háztulajdonos az egyik nagy narancssárga halat a tó melletti lépcsőkön találja."

11. nap
Még Brian (aki reggeltől a pumpa javításán dolgozott), sem tudja kideríteni, hogyan került a hal a lépcsőkre. Lehet, hogy egy medve volt, mert járnak erre medvék máskor is (és majszolgatnak a barackból és almából, le is törnek néhány ágat), de az is lehet, hogy egy hegyi farkas volt, vagy más ragadozó.

Még délelőtt megjelenik egy hosszú, fekete hajú nő, aki mosómedvéknek állított csapdákat két napja. Naponta kétszer eljön és megnézi, fogott-e valamit, de csak a madarak eszegetik a csalit ki a ketrecből. Az elfogott mosómedvéket (vagy mókusokat), amelyek túlszaporodnak, és kárt okoznak a kertben, illetve szétdobálják a szemetet, ez a nő elszállítja az erdőbe. Azt mondja, hogy volt már eset arra, hogy a kis állatkák visszataláltak. A ketreceket csak hűs helyen lehet elhelyezni, nehogy a megfogott állatok órákig a napon szenvedjenek.

Koradélután megint almát szedek, és amikor befejezem, furcsa madárzajra leszek figyelmes. Brian már elment, mert feladta a pumpa megjavítására tett kísérleteket, így egyedül vagyok a kertben. Az egyik ketrecben egy szerencsétlen madár olyan messzire merészkedett, hogy rácsapódott az ajtó. Egy másik madár a ketrecen kívül van, gondolom próbált a bent ragadtnak segíteni és mindketten pánikba estek. Kiszabadítom a kis madarat és örülök, hogy párjával együtt repülhet el.

Vacsora előtt még a fekete rabszolgatartókról szóló regényt olvasom, és alig bírom letenni, pedig már eljött az ideje, hogy a városban, egy japán étteremben Marcia-val találkozzunk.

Marcia egy neves fotográfus, aki New Yorkban tanult úgy ötven évvel ezelőtt az akkori nagyoktól. Ő kezdte kísérgetni és fényképezni a Dalai Lámát (a nyolcvanas évek elején), amikor még nem volt ennyire népszerű az USA-ban. De nem csak a Dalai Lámát fényképezte, hanem az amerikai indiánokat is, és a képeiből több könyv is készült. Férjével akkor alapítottak könyvkiadó céget, amikor a Dalai Láma első Egyesült Államok-béli látogatása után Marcia könyvet akart kiadni a Láma tanításaiból a saját képeivel. Viszont nem talált rá kiadót. „Ez volt az első eset az életemben, hogy visszautasítottak!” mondja. „Amikor a negyedik kiadó is visszautasított, hazamentem és mondtam a férjemnek: Kiadót kell csinálnod. És így is lett.” Marcia azt is elmeséli, hogy neki nem mosómedve-, hanem görényproblémája van, és elkéri a mi „csapdaszolgáltatónk” telefonszámát. „Irtó büdösek. Már hetek óta nem merek vendégeket hívni. Nem hiszem, hogy maguktól elköltöznének, tennem kell valamit.” – mondja.

A japán éttermi ételek nem nyerik el a tetszésemet, mindennek hal íze és szaga van.

Hozzászólások

@

Küldés