Szeretet és bosszú

Oriskó Norbert  2008.4.10. 13:42

Júlia és Brúnó munkahelyi párkapcsolata zavartalan volt, annak ellenére, hogy volt egy „dupla szépséghibája”.

Nevezetesen: mindketten házasságban éltek. Ha vége lett a munkaidőnek, hazamentek a családjukhoz, és beérték azzal, hogy a mintegy havi rendszerességgel sorra kerülő hétvégi vállalati konferenciákon „mindent” beleadtak kapcsolatuk kiteljesedésébe. Nem terveztek közös jövőt. Júlia jogásznőként amúgy is csak fél évre szerződött a céghez, és annak lejártával két éves kuvaiti tartózkodásra készült, elkísérve az ott munkát kapott orvos férjét.

A munkahelyen persze nyílt titok volt a kapcsolatuk, amelynek egy szenvedő alanya is volt. Edit, a cég reklámfőnöke, aki Júlia megjelenésével elvesztette korábbi baráti (nem szeretői!) kapcsolatát Brúnóval. Ez abból állt, hogy Júlia megjelenése előtt mindig úgy kezdődött a munkahelyi napjuk, hogy Edit reggel egy frissen elkészített kávéval és egy fél órás meghitt beszélgetéssel várta Brúnót. És a már említett konferenciák esti fogadásain is elsősorban egymás társaságát keresték, elbeszélve egymásnak szinte minden titkukat. Ékes példái voltak annak a ritka esetnek, hogy egy nő és egy férfi úgy is szeretheti egymást, hogy nincs köztük testi kapcsolat. Ez az őszinte, baráti kapcsolat Júlia felbukkanásával véget ért, miután a két nő ki nem állhatta egymást.

Már csaknem letelt a fél év, amikor robbant a bomba: „A férjem minden tud, és botrányra készül, válni akar, és a kiutazásunk is kétséges”. Ez aztán odáig fajult, hogy Júlia férje férfiasságában magát megalázottan érezve felkereste Brúnó feleségét, neki is kipakolt, és „egyesített erővel” kértek magyarázatot Brúnótól és Júliától. Bizonyíték is állt a rendelkezésükre, egy magnószalag, mely rögzítette közös telefonbeszélgetésüket, amely ugyan nem tartalmazott semmi inkrimináló szöveget, de a búcsúzás a „Szeretlek. – Én is téged.” mondatokkal zárult.

Brúnónak és Júliának nem kellett törnie a fejét, hogy ki buktatta le őket. De biztos, ami biztos alapon megvizsgáltatták Edit diktafonját egy műszerésszel, aki kétséget kizáróan megállapította, hogy a bizonyítékot azzal készítették.

Az első teendőjük az volt, hogy bebizonyítsák, alaptalan minden olyan feltételezés, amelyre a magnószalagon hallható szavak esetleg utalnak .A cégnél egy sor videókazetta volt, amelyekre különböző vállalati bemutatókon készült felvételeket rögzítettek, és ezeken reklámfőnökként Edit is rendre megszólalt. Ezekből összevágtak és magnószalagra tettek egy olyan Edit-monológot, amelyről kézenfekvő volt, hogy képtelenség, de egyben demonstrálta azt, milyen könnyű egy ilyen hamis hanganyag legyártása. Brúnó arra alapozta reményét, hogy a megcsalt személyek szinte keresik a bizonyítékot arra vonatkozóan, hogy ami amúgy is egyértelmű, nem igaz! És ez be is jött.

Brúnó úgy döntött, Edit bosszújára bosszúval válaszol. Nem volt nehéz, hiszen ismerte Edit korábbi magánéleti zűrjeit, munkaügyi melléfogásait, hiszen Júlia régebben szinte önkéntes gyóntatói voltak egymásnak. És Editnek ezt követően nap, mint nap teljesen különböző számonkérésekkel kellett szembesülnie: hol az igazgató vonta őt felelősségre munkaügyi mulasztás miatt, hol egy megcsaltnak érzett feleség. Edit nem bírta a nyomást, egyik este felhívta Brúnót: „Könyörgöm, elég, elég már...”.

Brúnó ekkor gondolta át, milyen körülmények között is folytatja magánháborúját. Júlia két nap múlva elutazik a férjével, talán soha többé nem találkoznak. Az ő házassága közben teljesen tönkrement. Ez utóbbit ugyan nem bánta, de tudta, ha holnap bemegy a munkahelyére, már nem az az Edit fogja várni, aki a Júlia előtti időkben. Nem lesz se kávé, se beszélgetés...

Másnap, amint beért a munkahelyre, hosszú idő után ismét mélyen Edit szemébe nézett, s egy meggyötört ember tekintete köszönt vissza rá. Bár tudta, hogy Edit árulta el Júliával folytatott viszonyát, semmi elégtételt nem érzett abban, hogy visszavágott az árulásáért. Benyúlt a zsebébe és letett Edit asztalára egy borítékot e szavakkal kísérve: „Kérlek, add át a főnöknek, azonnali hatállyal felmondok!”

9. tanulság: "Nem okozhat örömet, ha elégtételt veszünk azzal szemben, akit szerettünk".

Hozzászólások

@

Küldés