Az író válaszol (31): Bihon Tibor

Bíró Szabolcs  2014.2.10. 3:17

Különleges interjúsorozatunkban kortárs magyar írók válaszolnak. E heti célpontunk: Bihon Tibor.

Különleges interjúsorozatunkban kortárs magyar írók válaszolnak ugyanarra a tíz kérdésre, mely pályafutásukat, alkotói céljaikat, látásmódjukat és olvasói szokásaikat boncolgatja.

Bihon Tibor neve a kilencvenes évek óta valósággal egybeforrt a magyar sci-fi és fantasy-könyvkiadással. Ha esetleg elsőre mégsem tűnne ismerősnek, elárulom: Robert Knight íróról van szó, aki – mint interjúsorozatunkban már többen is – a debreceni Cherubion Kiadó szerzőjeként vált országszerte ismertté, és akinek több álneve alatt (pl. Christopher Sethfield vagy Oliver T. Seabird) több tucat regénye, számtalan novellája jelent már meg. A Mélyűr, a Holdfénytolvaj-sorozat, és számos Halálosztó-regény szerzőjét kérdeztük.

Mikor érezte életében először, hogy írnia kell? Mi lett ennek az első írásnak a sorsa?

Hm. Általános iskola első osztályában tanítói felszólításra... De nem viccelem el. Tizenéves koromban kezdtem megírni első science-fiction történetemet. Még írógépen, ami azért egy egészen más világ, mint számítógépbe pötyögni. Igazság szerint, bár elég sok időt és energiát fektettem az írásba, hiszen nem novellában, hanem egyből egy monumentális regényben gondolkoztam, űrhajókkal, nagy csatákkal, idegen lényekkel. Aztán valahogy az 50-60. oldal környékén (A4-es méretre gondoljon mindenki) valahogy abbamaradt az egész. Számos kisebb novella következett, de az első valahogy örökre feledésbe merült.

Innentől számítva sokáig tartott, mire elkezdte aktív írói pályáját?

Ennyi év távlatából nem egyszerű visszaemlékezni a kezdetekre. A helyi Metamorf sci-fi klub keretein belül találkoztam hasonló érdeklődésű emberekkel, megéltem a fanzinkiadás minden nehézségét és sikerét, és számos barátra, kollégára tettem szert. Egy idő után már nem csak írtam, szerkesztettem is, és az élet úgy hozta, hogy néhány nagyszerű emberrel is találkoztam, akiket a mai napig a barátomként tisztelhetek. Első írásaim nyilvános, könyv formátumú megjelenése is ezen kapcsolatoknak köszönhető. A Cherubion Kiadó akkori vezetője, Nemes István barátom adott lehetőséget a bemutatkozásra, s tulajdonképpen így indult az írói pályafutásom, az első novella megjelenésétől számítva kb. 6-8 év elteltével.

Ha az első könyve megjelenésére gondol, milyen érzések, gondolatok jutnak eszébe? Esetleg egy anekdota ennek kapcsán?

Az első regényem a Holdfénytolvaj volt, s arra a mai napig emlékezem, hogy a kiadói tiszteletpéldányokon felül 100 példányt kértem. Boldog-boldogtalannak, ismerősnek, barátnak, rokonnak osztogattam, annyira büszke voltam. Nagyon jó borítója volt, ifjabb Bera Károly alkotásával a címlapon, ami szerintem annyira jól sikerült, hogy önmagában is eladta volna a könyvet. (Máig rendkívül sajnálom, hogy anno nem vásároltam meg a képet a művésztől, bár az igazat megvallva, meg sem próbáltam.)

Hogy látja, mennyit, illetve miben változott írói stílusa és látásmódja, amióta az első könyve napvilágot látott?

Nemrégiben egy kedves rajongó kérdése miatt visszaolvastam egyik novellámat, amit mintegy 12-15 éve írtam. Nos, nagyon sok mindent másként fogalmaznék, s bár a cselekmény főszála nem változna, az írás érezhetően más lenne. Fogalmazzunk úgy, érettebb...

Mindig is azt a műfajt szerette volna művelni, melyet ma is képvisel?

Igen, egyértelműen a fantasy és a science-fiction mellett tettem le a voksot, és ez ma sincs másként. Igaz, írásra napjainkban nagyon kevés időm jut.

Mi az elsődleges célja íróként?

A szórakoztatás. Mondhatnék magvas és bölcs gondolatokat, de az igazság az, hogy a szórakoztatás a lényeg. Öröm, ha valaki megtisztel azzal, hogy elolvassa bármely írásomat, az pedig különösen jól esik, ha utána néhány szót is ejt róla.

Eddigi pályája során mely könyve az, amelyikre a legbüszkébb, és miért?

Nehéz kérdés. Mondhatnám, hogy egy szülő sem tud választani a gyermekei közül, de ez valószínűleg nem minden esetben lenne igaz. Talán aMélyűr című regény a kedvencem, érettnek és átgondoltnak tartom. Ugyanakkor számos más írás van, amit a mai napig szívesen olvasok vissza, tehát fogalmazzunk úgy, hogy bár a Mélyűr a kedvenc, amiket megírtam, azok máig közel állnak a szívemhez.

Miről fog szólni a következő könyve? Miért fontos önnek ez a téma?

Fogalmam sincs. Jelenleg mindössze egy novellát dédelgetek magamban, amit egy igen kedves barátom kedvéért tervezek összehozni a közeljövőben.

Van írói példaképe?

Számos. Magyar és külföldi egyaránt. Neveket nem mondanék, de jó néhányat nevezhetek barátomnak, sokuktól tanultam, lestem el titkokat, s teszem ezt mind a mai napig.

Meg tudna nevezni egyetlen regényt, melyet olvasóként, magánemberként a legjobban szeret, vagy amit a legfontosabbnak tart?

Nincs kiemelt kedvenc. Túl sok van, amelyik a szívemhez nőtt... Szerzők tucatjait kellene felsorolnom, és még akkor sem lennék biztos abban, hogy nem hagytam ki valakit, így hát meg sem próbálkozom a lista összeállításával.

Hozzászólások

@

Küldés