Az író válaszol (35): Eric Muldoom

Bíró Szabolcs  2014.3.24. 3:19

Különleges interjúsorozatunkban kortárs magyar írók válaszolnak. E heti célpontunk: Eric Muldoom (Berke Szilárd).

Különleges interjúsorozatunkban kortárs magyar írók válaszolnak ugyanarra a tíz kérdésre, mely pályafutásukat, alkotói céljaikat, látásmódjukat és olvasói szokásaikat boncolgatja.

Eric Muldoom (Dr. Berke Szilárd) 1974-ben született Nagykanizsán. A Cherubion könyvkiadó háza táján 1995-ben tűnt fel. Nevéhez kötődik a magazin (itt jött létre a Fantasya Novellárium), a Multiverzum magazin, továbbá a Magyar Fantasycentrum és a Fantasya.hu. 2001-2003 között az Armies of Exigo című számítógépes játék háttérvilágán dolgozott a Blackhole Games csapatában, és írt néhány szinopszist Andy Vajna Cinergi cégének, többek között a Terminator 3-hoz. Ammerúnia világának megalkotója, a fantasycentrum.hu szerkesztője, apa és férj, „civilben” pedig a Kaposvári Egyetemen tanít.

Mikor érezte életében először, hogy írnia kell? Mi lett ennek az első írásnak a sorsa?

1984-ben írtam meg életem első hosszabb lélegzetvételű elbeszélését, ekkor tízéves voltam. Rajzlapokra róttam fel a sorokat, a „regény” címe rendkívül ötletes: Az öt jóbarát. Műfaját tekintve indiánregény, lévén, abban az időszakban kifejezetten rajongtam a különféle westernfilmekért és J. F. Cooper könyveiért. Ez a kézirat azóta is a spájzban pihen a szüleimnél. A valódi inspirációt aztán Robert E. Howard Conan a bosszúálló című kötete, John Caldwell Káosz-kötetei, és a Kardok és boszorkányság antológiával elstartoló Cherubion Exkluzív sorozat adta. 1995-ben adtam le első kéziratomat Nemes Istvánnak. Postán küldtem (akkor még nem adódott nagyon másféle technológia), hajlékony floppy lemezeken. Meg is sérült, pár oldalt újra be kellett gépelnem a C64-es gépemen. István jónak találta, a sztori végét viszont szerette volna átírni, azzal nem volt teljesen elégedett. Végül átírtam én, tetszett neki, és a novella a Démonok című kötet legkedveltebb elbeszélése lett (közönségszavazás alapján). Mindez tovább lelkesített, ezt követően rendszeresen adtam le anyagot a kiadónak. A legelső novellám amúgy egy sötételf varázsló kalandját meséli el, jellemzően R. A. Salvatore Drizzt-kalandjait alapul véve. Mégis más, mégis „egyedi”, mondhatni, s végül ez lett saját fantáziavilágom első építőköve. Tavaly újra kiadták az Éjféli erdő című novellaválogatásban, idén pedig egy „emlékkötetben” újra helyet szorítunk a számára. Lévén, ez az emlékkötet (Árnyelf) a 40. születésnapom apropóján készül, és pontosan ehhez a sötételf varázslóhoz gyűjtünk csokorba történeteket. Érdekessége az anyagnak, hogy „többkezes” mű, minden felkért írótársam/barátom ugyanehhez a karakterhez készíti el a saját elbeszélését. Szóval nem „csupán” megosztott-világ kötetről beszélünk, hanem a hazai piacon talán elsőként egy valódi megosztott-karakter kötetről. Úgy emlékszem, Kornya Zsolt esetében terveztünk hasonlót Geor dar Khordak esetében, de sajnos ez a projekt nem jutott el a megvalósítási szakaszba. Más kezdeményezésről nem tudok.

Innentől számítva sokáig tartott, mire elkezdte aktív írói pályáját?

Mi számít aktívnak? Vannak nálam sokkal termékenyebb írók. De a kérdésre válaszolva: a kezdetektől folyamatosan „írogatok”, de asztalfióknak sosem. Nem azért, mert minden alkotás, ami kijön a kezem alól, netán remekmű lenne. Inkább az az egyszerű oka, hogy vállalkozóként jellemzően projektekben és határidőkben gondolkozom, és nagyra értékelem a folyamatosságot. Sosem szerettem kimaradni kötetekből (Cherubion Exkluzív sorozat), mindig a részvételre törekedtem, és ez aktív munkát kívánt. Még így, ezzel a hozzáállással is lemaradtam több anyagról. Nagyképűség nélkül azt érzem, hogy a tulajdonképpeni írói pályámat manapság kezdtem el komolyan venni. Ehhez szükség volt arra, hogy felépítsek valamiféle biztos hátteret odahaza, hogy több időm legyen leülni a gép elé. A helyzet tényleg egyre biztatóbb, szóval sok elképzelésem van, és a következő években fokozni szeretném az aktivitásomat a zsánerben és azon kívül is.

Ha az első könyve megjelenésére gondol, milyen érzések, gondolatok jutnak eszébe? Esetleg egy anekdota ennek kapcsán?

Inkább egy idézet ugrik be John C. Maxwelltől: „Ne próbálj meg tökéletesnek lenni! A tőled telhető legjobbat adni nem egyenlő a perfekcionizmussal. Utóbbi meggátol a sikerben.” Szóval az első regényem kapcsán két dolog ugrik be: a határidő és a büszkeség. Alapvetően egy jó első regénynek tartom, ma is felvállalom, még ha a stílusom, a nézőpontom sokat formálódott is időközben. Olyannyira felvállalom, hogy éppen utógondozás alatt van, és a folytatásokat is tervezem hozzá.

Hogy látja, mennyit, illetve miben változott írói stílusa és látásmódja, amióta az első könyve napvilágot látott?

Kétségtelenül hatással volt rám az eltelt 16-19 esztendő. Ahogy tapasztaltabb lettem, egyre inkább vagyok képes kaleidoszkóp-szerűen megfigyelni a dolgokat. Emiatt manapság a több nézőpontos történetszövés jobban izgat, habár ilyen vonalon még nincs elkészült regényem. A jelzőkkel is óvatosabban bánok, mint anno, illetőleg a karakterek mélysége szintúgy jobban érdekel.

Mindig is azt a műfajt szerette volna művelni, melyet ma is képvisel?

Egyértelműen: igen. A jövőben a kalandregény, a sci-fi jöhet szóba kiegészítésként, esetlegesen történelmi regény, valamint üzleti vonalon is tervezek kiadványokat. A fantasy meghatározó a számomra, ebben érzem a leginkább otthon magam.

Mi az elsődleges célja íróként?

Szórakoztatni, ennyi és nem több. Ha mély bölcsességeket akarok, fellapozom Csögyam Trungpa egyik kötetét, esetleg Osho vagy Eckhart Tolle anyagait. A politika hidegen hagy, a világ nagy problémáival pedig nap mint nap szembesülhetek a CNN nyitólapján. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy nem akarom építeni az Olvasót, de nem elsődleges célom, hogy az adott elbeszélés valamilyen mai aktuálproblémára/konfliktusra adjon választ, vagy szociális/társadalmi konfliktusokat boncolgasson fantasy-környezetben. Az erősségem alapvetően az akció, a dinamika, a hangulatfestés, a sötét tónusok, és talán „világépítésben” is tudok majd letenni még pár érdekes dolgot az asztalra. A célom az, hogy a tisztelt Olvasó úgy tegye le az elbeszéléseimet, hogy azonnal a következő után nyúljon. Szép cél, egy egész életet ki tud tölteni. Magasra teszem a mércét, mert ismerek egy mondást: „Célozd meg a csillagokat, és a Holdig biztosan eljutsz!” Szóval, ha tudok olyan elementáris és „naturalista” lenni, mint Joe Abercrombie, G. R. R. Martin vagy Mark Lawrence, feleannyira heroikus, mint Howard és Gemmell, feleannyira képzeletgazdag és egyedi, mint a Vance-Piers-Moorcock-Sapkowski négyes, feleannyira sokoldalú, mint John Caldwell, negyedannyira horrorisztikus, mint Renier, Lovecraft vagy C. A. Smith, hasonlóan nagyívű, mint Jordan, Feist vagy Sanderson, és hasonlóan termékeny, mint Gemmell és Glen Cook együttvéve – nos, ezzel az eredménnyel bátran kibékülnék!

Eddigi pályája során mely könyve az, amelyikre a legbüszkébb, és miért?

Nincs ilyen könyvem, jellemzően az aktuális tetszik a legjobban.

Miről fog szólni a következő könyve? Miért fontos önnek ez a téma?

Amennyiben a témák fontossága alapján írnék, borulna a jelenlegi sorrend. Ez esetben előre hoznám a Kullgan-sztorikat, az Elf birodalmak köteteket, egy kalandregényt és a Codric-trilógiát. Fejben amúgy párhuzamosan dolgozom a sztorikon, a gyakorlatban pedig 3-4 hónapos „kampányokban” alkotok. Utóbbi természetesen novelláknál kivitelezhető. Pontosítva: a következő kötetem az Árnyelf antológia lesz, erről fentebb már nyilatkoztam. Munkafázisban van egy Codric-novella, aztán két Kullgan-kötet, és egy üzleti könyv. Ez várható idén, ha minden a terveim szerint alakul.

Van írói példaképe?

Természetesen igen, több is, utaltam rájuk a fentiekben. Mindegyiküket másvalami miatt kedvelem. Ha a „dobogósokat” kérdeznéd, akkor hazai viszonylatban: Renier-Chapman-Caldwell-Mór-Rowland, tőlük bármit, bármikor. Külföldi vonalon Howard-Martin-Cook-Abercrombie, de igazából csaknem „mindenevő” vagyok a zsánerben. Egyaránt olvasok Agave, Ad Astra, Szukits, Európa, Alexandra, Gabo, Lazi könyveket is. Amúgy jól figyelemmel lehet követni az aktuális olvasmánylistámat a fantasycentrum.hu alatt, amit idestova 16 éve szerkesztek. Az utóbbi hetekben Lőrinczy Judit Ingókövek regényéhez volt szerencsém, a napokban a Mitágó-erdőt olvastam el. Most van kézben Tolkientől a Hobbit és Scalzitól a Szellemhadtest, és Fawcett Katedrálisa várja, hogy kinyissam. Pratchett, Jordan, Hobb is a kezem ügyében van, és bízom benne, az új Sprunk-kötetből is kapok egy tiszteletpéldányt, kritika céljából. Mindegyik fent nevezett író kiváló legalább egyvalamiben, szóval szeretem a változatosságot.

Meg tudna nevezni egyetlen regényt, melyet olvasóként, magánemberként a legjobban szeret, vagy amit a legfontosabbnak tart?

A legfontosabb számomra Robert E. Howard Conan, a bosszúálló című kötete, mert ez volt a legelső „vegytiszta” fantasy-kötet, amit olvastam. A legnagyobb hatást később Raoul Renier A hitehagyottja és a Kráni krónika kisregénye tette rám.

Hozzászólások

@

Küldés