Tévelygő
Vasárnapi versünk, mert a világ egyre változik, és olyasmiket kavar fel az információáradat, amik mindenkit megdöbbentenek.
Tévelygő
Azt gondoltam, minden elmúlik
Ha a feledés elviszi a tényeket,
Nem látunk több merényletet,
Hogy Isten még bizik az emberben,
A kirabolt természetben,
Hogy a Sátán a tévedés, a tévelygő
A vonzó titkokkal szédítő...
De már vetkőzik a tavasz,
Távol már a tél,
A csalódottságom mégis utolér,
Amiért hűtlen az ember:
A nagy szólamban,
Az egyetlen Igében
Csupán egy hamis morzejel.