Megjelent az első válogatás kötetünk, melyben kifejezetten a nőket érintő cikkeinket, jegyzeteinket és glosszáinkat gyűjtöttük össze. Olyan témákat boncolgatunk, melyek nemcsak saját egyéniségük, személyiségük megtalálásában segítenek a nőknek, hanem választ adnak olyan kérdésekre is, amelyekről más fórumokon nem igazán szokás vagy illő beszélni. Egy vélemény szerint: "az alapos összeállításnak és az elgondolkodtatóan olvasmányos írásoknak köszönhetően az sem kizárt, hogy ez az erős lábakon álló kiadvány a nők (lelki) Bibliájának egyik evangéliumává is válhat".
Könyvünk már az interneten is megrendelhető Magyarországon és Szlovákiában
egyaránt.
A modern kor emberének egyik megmagya- rázhatatlan tulajdonsá- ga, hogy az újat és a fiatalt jobban értékeli. A csecsemőt mindig szépnek és aranyosnak látjuk, egy nagyobbacska gyermeket már nem minden esetben. Amikor egy új ruhadarabot magunkra öltünk, repesünk az örömtől, aztán mikor a színek kezdenek megfakulni, kissé kinyúlik vagy idővel a divatból is kimegy, már csak porrongyként használjuk. A házunk is akkor a legszebb, amikor új, mikor még festékszag járja be, amikor még csillog a csempe, és bútorral sincs agyonzsúfolva. Párunkat is tökéletesnek látjuk kapcsolatunk elején, aztán pár év múlva már nem is tudjuk miért, de minden más rajta. A gyerek is csak ideig-óráig örül a játékának, amíg új. Mi a gond velünk, hogy az „új dolgok” rabjai vagyunk, és előbb-utóbb mindent megununk? A környezetünkben bármit fel tudunk újítani: lecserélhetjük a barátunkat fiatalabbra, kicserélhetjük a szőnyegünket is a legújabbra, divatos ruhadarabokban ékeskedhetünk, de ne feledjük, hogy mi magunkat soha nem tudjuk fiatalabb kiadásra cserélni! Éppen ezért kellene minden számunkra ósdinak és kifakultnak tűnő dolgot megtartanunk, és jobbra értékelnünk. Hiszen hogyan várjuk el másoktól, hogy elfogadjanak bennünket a korunkkal együtt, ha mi magunk is az újdonság rabjai vagyunk?
Kabók Zita
Minden jog fenntartva. A lap oldalain szereplő írások, képek és egyéb anyagok az érvényes szerzői jog szerinti tulajdonos tulajdonát képezi. Utánközlésük kizárólag a kiadó írásos engedélyével lehetséges.
![[x]](http://baratno.com/image/advert/hipofizis_banner.gif)
![[x]](http://baratno.com/image/advert/felvidek.gif)
![[x]](http://baratno.com/image/advert/ds-stop.gif)
A modern kor emberének egyik megmagya- rázhatatlan tulajdonsá- ga, hogy az újat és a fiatalt jobban értékeli. A csecsemőt mindig szépnek és aranyosnak látjuk, egy nagyobbacska gyermeket már nem minden esetben. Amikor egy új ruhadarabot magunkra öltünk, repesünk az örömtől, aztán mikor a színek kezdenek megfakulni, kissé kinyúlik vagy idővel a divatból is kimegy, már csak porrongyként használjuk. A házunk is akkor a legszebb, amikor új, mikor még festékszag járja be, amikor még csillog a csempe, és bútorral sincs agyonzsúfolva. Párunkat is tökéletesnek látjuk kapcsolatunk elején, aztán pár év múlva már nem is tudjuk miért, de minden más rajta. A gyerek is csak ideig-óráig örül a játékának, amíg új. Mi a gond velünk, hogy az „új dolgok” rabjai vagyunk, és előbb-utóbb mindent megununk? A környezetünkben bármit fel tudunk újítani: lecserélhetjük a barátunkat fiatalabbra, kicserélhetjük a szőnyegünket is a legújabbra, divatos ruhadarabokban ékeskedhetünk, de ne feledjük, hogy mi magunkat soha nem tudjuk fiatalabb kiadásra cserélni! Éppen ezért kellene minden számunkra ósdinak és kifakultnak tűnő dolgot megtartanunk, és jobbra értékelnünk. Hiszen hogyan várjuk el másoktól, hogy elfogadjanak bennünket a korunkkal együtt, ha mi magunk is az újdonság rabjai vagyunk?
