Nevelés nincs, példamutatás van


Nagy Csivre Katalin  2013.6.27. 3:00

A reformoktatási módszerek egyre nagyobb szabadságot, jogot és döntéshozatalt adnak gyerekeink kezébe.

A minap elém került egy cikk Vekerdy Tamás és Feldmár András közös fellépéséről a modern gyermeknevelés témájában.
Érdemes elolvasni a két nagyszerű, tapasztalt szakember véleményét a „mindent szabad” nevelési teóriájáról. (Ha elolvassák, a hozzászólásokat se hagyják figyelmen kívül!)

Tény, hogy a családjaink tele vannak apró hadvezérekkel, két-hároméves kisfőnökökkel, a családi élet főszereplőivel, és akár a család-színház igazgatója is lehet az ovis gyerek. Színház az egész világ! – mondta Shakespeare nagyon helyesen, csak az nem mindegy, ki milyen poszton mikor és mit játszik...

A játszótereken gyakori látvány, hogy a gyerekek összevesznek, civakodnak – ez eddig rendben van. De feltűnően sok az ideges, figyelmetlen és fegyelmezetlenül szélsőséges, indulatait kezelni nem tudó kisgyerek. Az agresszív és indulatos, vad, hebehurgya, korlátait nem ismerő, frusztrált „szabadmadár” kiskölyök.

Több fegyelmezés kéne, több gátlás és rendszeresség? Szigorú, következetes magatartás, céltudatos nevelés? Vagy nagyobb szabadság, kötetlen világba kiabálása annak, hogy: „itt és most élek, a mában a mának”?

Ismerjük a közmondást: „A ma igazsága, a holnap tévedése.” Vajon igaz lehet? Minden szülő a legjobbat szeretné a gyermekének adni, ám sokan a tárgyias, szimpla anyagiaskodáson, a divatos ruhákon, játékokon, luxuscikkeken kívül tovább nem látnak. Általában ebben a szülő magát dicséri, magasztalja és sokukban fel sem merül a kérdés: hogy őrizze meg a kis ember ösztönös együttérzését, őszinte érdeklődését, megérintettségét, a megbocsátás képességét a világgal szemben. Hogy alakítjuk ki különböző életszakaszokban a megfelelő önbizalom és pozitív életszemléletet? Hogy tudhat majd a gyermek a szűkebb illetve tágabb értelemben vett környezetében érvényesülni, s az elvárásoknak valahogy megfelelni? Életünk minden pillanatában kisebb-nagyobb krízisek érnek bennünket: hogy lehet erre a gyereket megfelelően felkészíteni? Felkészíteni arra, hogy kellő önbizalommal stabilan helytálljon. Egy felnőttnek sem egyszerű. Minden bizonnyal a legkorábbi életszakaszban dől el e kérdés.

A reformoktatási módszerek egyre nagyobb szabadságot, jogot és döntéshozatalt adnak gyerekeink kezébe. Ahogy Vekerdy és Feldmár sem vitatja: nevelés nincs, példamutatás van.
Vajon hová vezet a korlátok nélküli, szabados gyerek-generáció felnövekvése? Az adott esetben el nem csattant szülői (jól irányzott és megérdemelt) pofont nem kapja-e majd vissza az ember hatványozottan az iskolától, a szociális intézetektől, később a rendőr bácsitól?
Nem züllik-e bele a gyerek a korlátlan szabadságba és fegyelmezetlenségbe? Nem volt igaza az öreg kínai mesternek aki azt mondta egykor: „Ha megverlek fiam, nem halsz bele, de ha hagyom, hogy a saját fejed után menj, elveszel.” Nem feloldozás-e egy korlátait kereső és feszegető gyereknek a büntetés? Igen, ezt elkövettem, ezért a következményeket elviselem. Vajon nem ez a felelősséget vállalás nehéz iskolája?

Nem vagyok tökélete anya. Sokat köszönhetek páromnak, aki néha mankókat rak a hónom alá. Gyermekeim a legnagyobb mestereim: tiszta megmásíthatatlan tükörképeim, szócsöveim, leplezetlen valóm. Általuk szembenéz velem a türelmetlenségem, a lustaságom, a gyerekkori rosszalkodásaim, csínytevéseim anyám, apám rovására. De csak a döglött hal sodródik az árral. Olykor szembe kell menni, mert ha a gyerekeink csak a nyomdokainkba lépkednek, úgy sosem jutnak elénk.

A nevelés kérdése mindig nyitott marad, sosem zárulhat ponttal vagy felkiáltójellel az utasítás. Nincs jó általános megoldás. Ahány gyerek, annyi világ, annyi hozzáállás – mindig individuális és nagyon személyes a történet. Egy a biztos: gyermekeink világát erősen befolyásolják a környezetüket alkotó személyek gondolatai, érzései, cselekedetei. Mi segíthetjük útjukat, de irányt nem szabhatunk nekik. Az élet ugyanis beavatás, amelynek lényege és egyetlen célja, hogy az ember megvalósítsa benne önmagát.



Hozzászólások

@


Kapcsolódó cikkek

Hogy is van ez?!

Nagy Csivre Katalin

Elődeink ma is hangosan kiabáló láthatatlan nyomai, szivárgó, nehezen gyógyuló sebei, sleppjei vagyunk?

2013.8.9.    26

A rovat további cikkei

Példamutatás gyerekeinknek

Földes Gyöngyi

Mutassunk példát gyermekeinknek: vigyük őket magunkkal az edzőterembe, járassuk sportkörökre!

2017.8.15.    24


Utazás gyerekekkel

Jády Mónika

Itt a szabadságolás ideje. Mire figyeljünk, ha nem otthon töltjük a nyarat, hanem útnak indulunk – pici gyerekekkel is?

2017.6.20.    2


Testvérféltékenység

Jády Mónika

Szakemberektől azt hallottam: az az ideális, ha a testvérek között három év a korkülönbség.

2017.5.20.    5


Család és/vagy karrier Svájcban

Jády Mónika

Kisgyermekes munkavállalóként sehol sem könnyű megszervezni a mindennapokat.

2017.2.6.    7


Az óvodák Svájcban

Jády Mónika

Kolléganőnk riportja a svájci iskolarendszert képező óvodákról szól, sok-sok érdekességgel.

2016.9.30.    16


Akaromka

Nagy Erika

Hogy milyen egy gyerek, ha hisztizik az üzletben, sokan tudjuk, mert átéltük.

2016.9.20.    3


Egykék és testvérek

Huszár Ágnes

Egy gyerek vagy sok gyerek? A válaszok számos történetet rejtenek. Nincs két egyforma szülői élettörténet.

2016.7.14.    12


Zalánka

Póda Erzsébet

El tudunk képzelni egy aranyos, kedves, édes, okos, cserfes két és fél éves kisfiút?

2016.2.29.    29


Szülők (?)

Kabók Zita

Szombaton este egy részeg, tántorgó férfit láttam az utcán botorkálni, amint két ötéves-forma gyermeket rángatott maga után.

2016.2.15.   


Szülők és gyerekek

Kalocsay Ildikó

Iskoláskorú gyerekünk már leviheti a szemetet, elmosogathat, felporszívózhat -- egyszóval segíthet a ház vagy háztartás körüli teendőkben. (Tíz éve írtuk)

2015.12.16.    4


Struccok és gyerekek

Csonga Melinda

Mindennapos történet. Kiveri a szemem, kiveri mások szemét is, és úgy gondoljuk, jól van ez így.

2015.11.12.    23