Hogy is van ez?!


Nagy Csivre Katalin  2013.8.9. 3:45

Elődeink ma is hangosan kiabáló láthatatlan nyomai, szivárgó, nehezen gyógyuló sebei, sleppjei vagyunk?

Minden család egy egyedi történet.

Nem tudni, milyen távoli múltban gyökerező eseményekkel, tragédiákkal, áldásokkal vagy sorscsapásokkal terhelt, vagy épp áldott. Elődeink ma is hangosan kiabáló láthatatlan nyomai, szivárgó, nehezen gyógyuló sebei, sleppjei rajtunk. Ha két ember szerelme – jó esetben szerelme – egy új életet hív világra, apai és anyai ágról, akár egész távoli szikár gallyról, ezek a láthatatlan történetek vissza-visszajeleznek időnként. Köszönnek, s áldásként hullnak utunkba, vagy nehéz, súlyos teher a vállunkon.

Ki tudja, honnan jövünk, s merre megyünk?

A piciny, sérülékeny, gyenge, és a világnak kiszolgáltatott csecsemőtest ártatlan ugyan, de amit magával hoz...? A génjeiben milyen hangok várnak megszólaltatásra? A sejtjeiben milyen csíra az elültetett, kikelni vágyó ember-palánta? Az anyával megélt kilenc hónap és a szülés tapasztalati élményei...? A belső jelleme mit – vagy inkább kit rejt? Megérzi-e a titkot az anya, amikor csecsemőjét a karjában tartja? Vagy amikor később mindez hangot kér? Erőszakosan, toporzékolva, sírva? Van-e rá érzékeny fülünk, hogy meghalljuk, s éleslátásunk, hogy észrevegyük?

Mert bizony előbb-utóbb feltesszük magunknak a kérdést: hogyan neveljem ezt a gyereket? Hogyan neveljem ŐT? Mihez kezdjek vele? Hogy tanítsam, utasítsam, szidjam, büntessem, fegyelmezzem, óvjam, ápoljam, szeressem? Merre irányítsam? Hogyan lehetek jó anyja ennek a gyereknek? Mit akar Ő, mit akarok én, majd: mit akar a Világ?

A piciny gyermek már egész kicsiny, néhány hónapos, kora óra jelez, milyen is ő. Az alapvető jellemvonások, a beírt és talán kikódolhatatlan személyiség valahol megmutatkozik, már nagyon-nagyon korán. Másfél-két éves korig szorosan az anya testi-lelki tükre, majd amikor az első lépést megteszi, és fölbuzdulva a másodikat, és a sokadikat, egyre kiszélesedik a világ. Ami, bizony, egyre veszélyesebbé válik. Az addig tápláló és óvó anya egy hangosan pörülő, mindig parancsokat osztogató kapitánnyá válik.

Ez a helyzet eddig ismeretlen volt a gyerkőcnek. Természetesen vadul tiltakozik is ellene: Én akarom! Én tudom! Én! Én! Én!!!
Ezt nem szabad, azt nem szabad. Nem, nem. Jaj, veszélyes! Nem teszünk ilyet! Ezt nem csináljuk! Kontráz egyszer csak az anya.
A gyermek rengeteg külső ingernek van kitéve. Bizony, nagyon veszélyes a külvilági felszerelés: a forró vasalótól kezdve a sütőn át a gyorsan szaladó járművekig.

Hol a határa a „nem szabad”-nak? Hol a határ a tiltásban, a fegyelmezésben, a utasítgatásokban, a legegyszerűbb élethelyzetekben, a viselkedési szabályok felállításában, az etikában, az erkölcsi nevelésben, az értékrendben?

Történt, hogy eljutottam Spanyolország déli csücskébe.

Egy hangulatos kerti terasz vendégeiként szemtanúi voltunk a szomszédos asztalnál egy háromgyermekes család délutáni kávézgatásának-sütizgetésének. A gyerekek, három kislány – 4-7 év közöttiek –, fodros-bodros ruhácskában, szépen fésülve, nagy masnival a hajukban eszegettek. A középső, úgy négyéves körüli kislány véletlenül leejtette a kiskanalat a földre. Az anyja szó nélkül pofonvágta, keményen regulázva a figyelmetlenséget. A kislány – oda se neki! –, megrázta magát, komoly arccal fölvette a kanalat a földről, fegyelmezetten odaadta az anyjának, megigazította a haját, megsimította fél orcáját, majd folytatódott tovább a beszélgetésük, mintha mi sem történt volna. A kislány, úgy látszott, immúnis volt a pofonra. Megszokhatta. (Gondoltam én.) Mindhárom gyerek fegyelmezett volt, felnőtt módjára, illemtudóan ült az asztalnál.
Döbbenten néztünk egymásra a férjemmel: valamit rosszul csinálunk? Hiszen mellettük, a szomszéd asztalnál ott ültünk mi, az ötéves duzzogó, asztalon könyökölő lányunkkal, és két és fél éves fiunkkal, aki épp a pizzába gyúrt autópálya-utat a falevélnek...

Történt, hogy eljutottam Angliába.

Egy játszótéri kis civódás szemtanúja voltam, amely két négy év körüli gyermek közt zajlott. A szülő – az apa – odament közbeavatkozni, mire a dühödt kisfiú durván belerúgott. Ekkor odalépett az anya is, akit a gyerek dühösen ütni kezdett, miközben kiabált és visítozott. Egy kis kobaksimogatással, rendkívül türelmes és odafigyelő „ejnyebejnyével” intézték el a gyereket, aki erre a reakcióra még durvábban reagált.

Mint kiderült, Angliában tettlegességgel fegyelmezni a gyereket: tilos! A törvény bizony a szülők körme alá néz ilyen esetben.

Összenéztünk a férjemmel: hogy is van ez?

Spanyolország és Anglia közt itt vagyunk mi...



Hozzászólások

@


Kapcsolódó cikkek

Nevelés nincs, példamutatás van

Nagy Csivre Katalin

A reformoktatási módszerek egyre nagyobb szabadságot, jogot és döntéshozatalt adnak gyerekeink kezébe.

2013.6.27.   

A rovat további cikkei

Példamutatás gyerekeinknek

Földes Gyöngyi

Mutassunk példát gyermekeinknek: vigyük őket magunkkal az edzőterembe, járassuk sportkörökre!

2017.8.15.    24


Utazás gyerekekkel

Jády Mónika

Itt a szabadságolás ideje. Mire figyeljünk, ha nem otthon töltjük a nyarat, hanem útnak indulunk – pici gyerekekkel is?

2017.6.20.    2


Testvérféltékenység

Jády Mónika

Szakemberektől azt hallottam: az az ideális, ha a testvérek között három év a korkülönbség.

2017.5.20.    5


Család és/vagy karrier Svájcban

Jády Mónika

Kisgyermekes munkavállalóként sehol sem könnyű megszervezni a mindennapokat.

2017.2.6.    7


Az óvodák Svájcban

Jády Mónika

Kolléganőnk riportja a svájci iskolarendszert képező óvodákról szól, sok-sok érdekességgel.

2016.9.30.    16


Akaromka

Nagy Erika

Hogy milyen egy gyerek, ha hisztizik az üzletben, sokan tudjuk, mert átéltük.

2016.9.20.    3


Egykék és testvérek

Huszár Ágnes

Egy gyerek vagy sok gyerek? A válaszok számos történetet rejtenek. Nincs két egyforma szülői élettörténet.

2016.7.14.    12


Zalánka

Póda Erzsébet

El tudunk képzelni egy aranyos, kedves, édes, okos, cserfes két és fél éves kisfiút?

2016.2.29.    29


Szülők (?)

Kabók Zita

Szombaton este egy részeg, tántorgó férfit láttam az utcán botorkálni, amint két ötéves-forma gyermeket rángatott maga után.

2016.2.15.   


Szülők és gyerekek

Kalocsay Ildikó

Iskoláskorú gyerekünk már leviheti a szemetet, elmosogathat, felporszívózhat -- egyszóval segíthet a ház vagy háztartás körüli teendőkben. (Tíz éve írtuk)

2015.12.16.    4


Struccok és gyerekek

Csonga Melinda

Mindennapos történet. Kiveri a szemem, kiveri mások szemét is, és úgy gondoljuk, jól van ez így.

2015.11.12.    23