El a kezekkel!

Póda Erzsébet  2022.11.3. 8:23

A gyerekeinket, akik olyan csodavilággal érkeznek az életbe, amellyel valóban megalkothatnák a földi édenkertet.

Milyen jó, hogy nem nézem a tévécsatornákat! Újságíró létemre lassan két évtizede nincs a lakásomban tévékészülék, se műholdas csatornák. Épp elegendő, ami az internetről eljut hozzám. Pedig sokáig nélkülözhetetlen volt számomra, hivatásomból kifolyólag, az adások figyelése. De úgy látszik, a szakmabeli is meg tud csömörleni attól, amivé a „médiát” alakították: a minősíthetetlenségtől, az egyértelmű agymosástól. Ennek már semmi köze mindahhoz, amire ifjúságom hajnala óta olyan elhivatottsággal készültem.


A mindap azonban egy több száz csatornás tévé elé kerültem. Kezembe vettem a távirányítót, és körbenéztem, mi folyik az éterben manapság. Talán húsz percig bírtam. A sportadások még hagyján – bár például a kézilabdapályán (de minden játékfelületen) alig lehet észrevenni a játékosokat, hiszen a lelátó, a padlózat és a sportmezek is csordultig vannak reklámokkal, szlogenekkel.

A híradások közt, a boldog szivárványos felvonuláson hömpölygő ufókoszümös emberekről szóló tudósítás és az időjárásjelentés mellett, kulturális hírek is helyet kaptak. Köztük egy közép-kelet-európai amatőr (?) filmfesztiválról, amely szintén az „elfogadásról, másságról, akármiségről” szólt. A kamera a nézőtéren ülőkre is fókuszált hosszú másodpercekig, s a közönség soraiban észrevehettünk egy muzulmán női ruhába és fejkendőbe bugyolált fehér (!) férfit. Mit mondjak? Torkomon akadt a meglepetés kiáltása…

Aztán gyerekkönyveket mutattak be a gyerektelen „feminista” szerzőnők, akik -- tudatosan döntve a testükről –, nem vállalnak gyereket, mégis úgy érzik, „érzékenyíteni” kell másokéit. Emlékszem, egy évtizede még a nőktől-nőkről zengett a média. Kerest(tet)ték önmagukat, követelt(tet)ék a jogaikat, amelyeket már rég megkaptak, csak még nem vették észre. Most már bármit megtehetnek, többek közt feljelenthetik a kollégájukat, ha megereszt egy óvatlan bókot, vagy ha előreengedi a bejáratnál. Csak azt nem tehetik meg, hogy saját gondolataik támadjanak…

És most a gyerekeinket vették célba. A gyerekeinket, akik olyan csodavilággal érkeznek az életbe, amellyel valóban megalkothatnák a földi édenkertet. Már az én korosztályom fantáziavilágát is elég hamar kiradírozták. (Szerencsére azonban minden korszakban sokan képesek az ellenállásra.) A mai világ azonban teljesen más, hiszen csúcseszközök és csúcstechnológiák állnak az agymosoda rendelkezésére. Az hiszem, ideje minden szülőnek tudatosodnia, résen lennie, és most már aztán igazán komolyan venni a felhívást: „El a kezekkel a gyermekeinktől!”

Hozzászólások

@

Küldés