Én ilyen vagyok


Póda Erzsébet  2023.12.6. 19:41

Az tegnap.ma irodalmi díj egyikét az idén Nagy Erika, a Szlovákiai Magyar Írók Társaság titkára kapta. Ez alkalommal készítettünk vele egy villáminterjút.


Irodalmi díj Nagy Erikának

Az idén osztották ki először a tegnap.ma irodalmi díjait, amelyet a tervek szerint minden évben két kiemelkedő kortárs alkotónak adnak majd át ezentúl – olyan kortárs íróknak, költőknek, akik sokat tettek és tesznek a magyar nyelv ápolásáért, a magyar irodalom népszerűsítéséért. A díjat a Magyar Írószövetség és a határon túli írószervezetek ajánlására kapják meg az irodalmárok, akiknek irodalomszervező tevékenysége is jelentős. A nyertesek minden alkalommal pénzjutalomban részesülnek, valamint a műveikből antológia készül, melyet a Nemzeti Kulturális Alap támogat.



2023-ban, tehát elsőként ezt a díjat webmagazinunk korábbi állandó munkatársa, a Szlovákiai Magyar Írók Szövetsége titkára, Nagy Erika író, szerkesztő, irodalomszervező, és Zsille Gábor József Attila-díjas, Térey János-ösztöndíjas költő, műfordító, publicista, szerkesztő kapta. Az ünnepélyes gálaestre december 1-jén került sor Budapesten. A köszöntőt Erős Kinga, a Magyar Írószövetség elnöke mondta, majd a két kitüntetett műveiből Tallián Mariann és Lázár Balázs színművészek olvastak fel, zenélt a Török Testvérek triója. Az elismeréseket Döme Barbara és Király Farkas alapító főszerkesztők adták át.

Az esemény alkalmával villáminterjút készítettünk a felvidéki díjazottunkkal, Nagy Erikával.

Az ilyen kitüntetés mindig egy fontos visszajelzés a díjazott munkásságáról. Meghatódtál, amikor megtudtad, hogy az idén te kapod az egyik díjat?

Vallom, nem azért írunk, szervezünk, hogy díjat kapjunk. A díj viszont egyfajta visszajelzés, hogy talán valamit jól csináltunk. Ez az első elismerés, amit átvehettem életemben. Emlékszem, amikor 2006-ban az Év irodalmi alkotása elnevezésű pályázaton a zsűri két prózát talált érdemesnek a díjra. Végül döntött, de nem a javamra. Én már a lehetőségtől, hogy ott voltam a célban, szárnyaltam. Nekem ez is hatalmas elismerés volt, főleg azért, mert jeligés pályázat volt, és a zsűri tagjainak (Csanda Gábor, H. Nagy Péter, Keserű József) fogalmuk sem volt róla, kinek a pályaműveit tartják a kezükben. Én ilyen vagyok.

Régóta munkálkodsz és otthonosan mozogsz az irodalom berkeiben, nemcsak írsz, hanem szervezel, és fontos feladatokat töltesz be a SZMÍT életében. Tehát az irodalom a te életedben lényeges helyet foglal el. Mit jelent számodra az írás, az irodalom?

Számomra első a család, és utána szorosan ott van mögötte az irodalom, a kultúra. A Szlovákiai Magyar Írók Társaságánál eltöltött majd két évtized rengeteg tapasztalattal tett gazdagabbá. Rengeteget tanultam az elnökünktől, Hodossy Gyulától is. Soha nem felejtem el azt a mondatot, amit nekem címzett, azt, hogy ha szervezek egy-egy rendezvényt, mindig gondoljak arra, mi teszek akkor, ha vendégeket hívok magunkhoz. Ezen elgondolkodtam, s azóta is ezt alkalmazom. Grendel Lajos is jó tanácsokkal látott el, amikor arról beszélgettünk, milyen témákat dolgozzak fel az írásaimban. Amikor annak idején a SZMÍT kötelékébe léptem, voltak aggályaim, de úgy éreztem, otthon vagyok. S ha valaki megkérdezte, hogy hol dolgozom, azt mondtam, egy olyan helyen, amit nekem találtak ki.

Aki ismer, tudja, hogy állandóan pörögsz, mindig munkálkodsz valamin, a szervezési technikák a kisujjadban vannak. Honnan van benned ennyi energia?

A pörgést édesanyámtól örököltem. Persze, én is elfáradok, hisztizek is, ha úgy érzem, ki kell engednem a gőzt, de soha nem adom fel. 2022 februárjától nyugdíjban vagyok. Úgy gondoltam, jön a kényelmes élet, hogy majd mostantól annyit írok majd, amennyit csak akarok. Tévedtem. Szükség volt rám ismét a Társaságnál. Még bírom. Néha dühöngök, méltatlankodom, ha nem úgy mennek a dolgok, ahogy elképzeltem. Aztán lehiggadok. Az íróasztalomon egy bekeretezett idézet Hodossy Gyulától: „Csak lazán és pontosan!” Hogy segít-e, nem tudom, de jól hangzik.

Írásunk a Előretolt Helyőrség Felvidék 2023/12-es számának cikke alapján készült.



Hozzászólások

@


A rovat további cikkei

Lassan minden a helyére kerül

Zana Anita

Beszélgetés Horenka Erika látássérült írónővel.

2024.2.25.   


„A világ változik, a vers örök”

Zana Anita

Riportalanyunk, Zajcsek Norbert, a látássérültekből álló amatőr színtársulat, a Varázsszínpad, tagja volt hét éven át. Az Egyesület rendezvényein általában szavalni szokott.

2024.2.8.   


„A helyemen vagyok”

Zana Anita

Interjú Kovácsné Mendler Annamáriával, aki klienskoordinátorként dolgozik, s mindezt fehérbottal teszi.

2024.2.2.   


Soha nem szabad feladni!

Póda Erzsébet

Villáminterjú a világhírű magyar vadásszal, vadászíróval, természetvédővel, Hídvégi Bélával, aki több rangos díjat elnyert már tevékenysége elismeréseként.

2023.9.28.   


Katona vagyok!

Póda Erzsébet

Beszélgetés a francia idegenlégióban szolgált Maquet Ludovic-kal, akinek nemsokára megjelenik a légiós éveiről szóló könyve.

2023.7.27.  9   


Sosem unatkozom

Zana Anita

Beszélgetés Vígh Erikával, Vígh Éva lányával, aki a Vakok és Gyengénlátók Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Egyesületének egyik meghatározó alakja volt.

2023.3.5.   


Krónikus bőrbetegség és a stressz

Vona Ildikó

Beszélgetés dr. Szalai Zsuzsanna gyermekbőrgyógyásszal a különböző bőrbetegségek gyógyításáról.

2023.2.21.   


Az önkéntességtől az elnöki székig

Zana Anita

Villáminterjú a Pro Caritate díjas Pestiné Pető Máriával.

2023.1.31.   


Az iskolán túl

Kucsora Zsolt

Beszélgetés a tardoskeddi Benkő Timea pedagógus-íróval.

2022.10.19.   


Kapcsolatok hálójában

Zana Anita

Beszélgetés a Szolnokon élő Baranyi Miks Máriával, aki látássérültként dolgozik a könyvtáros szakmában.

2022.10.2.   


Kezemben az ecset

Kucsora Zsolt

Beszélgetés a lakszakállasi Benyó Orsolyával, aki egy nap gondolt egy merészet, és ecsetet vett a kezébe.

2022.9.5.   


„Mi történt a lányommal?”

Póda Erzsébet

Nehéz elképzelni annál borzalmasabb helyzetet, mint amikor egy anya – bármely okból – elveszíti a gyermekét. Beszélgetés az ekecsi Fél Dórával.

2022.8.29.