Én ilyen vagyok


Póda Erzsébet  2023.12.6. 19:41

Az tegnap.ma irodalmi díj egyikét az idén Nagy Erika, a Szlovákiai Magyar Írók Társaság titkára kapta. Ez alkalommal készítettünk vele egy villáminterjút.


Irodalmi díj Nagy Erikának

Az idén osztották ki először a tegnap.ma irodalmi díjait, amelyet a tervek szerint minden évben két kiemelkedő kortárs alkotónak adnak majd át ezentúl – olyan kortárs íróknak, költőknek, akik sokat tettek és tesznek a magyar nyelv ápolásáért, a magyar irodalom népszerűsítéséért. A díjat a Magyar Írószövetség és a határon túli írószervezetek ajánlására kapják meg az irodalmárok, akiknek irodalomszervező tevékenysége is jelentős. A nyertesek minden alkalommal pénzjutalomban részesülnek, valamint a műveikből antológia készül, melyet a Nemzeti Kulturális Alap támogat.



2023-ban, tehát elsőként ezt a díjat webmagazinunk korábbi állandó munkatársa, a Szlovákiai Magyar Írók Szövetsége titkára, Nagy Erika író, szerkesztő, irodalomszervező, és Zsille Gábor József Attila-díjas, Térey János-ösztöndíjas költő, műfordító, publicista, szerkesztő kapta. Az ünnepélyes gálaestre december 1-jén került sor Budapesten. A köszöntőt Erős Kinga, a Magyar Írószövetség elnöke mondta, majd a két kitüntetett műveiből Tallián Mariann és Lázár Balázs színművészek olvastak fel, zenélt a Török Testvérek triója. Az elismeréseket Döme Barbara és Király Farkas alapító főszerkesztők adták át.

Az esemény alkalmával villáminterjút készítettünk a felvidéki díjazottunkkal, Nagy Erikával.

Az ilyen kitüntetés mindig egy fontos visszajelzés a díjazott munkásságáról. Meghatódtál, amikor megtudtad, hogy az idén te kapod az egyik díjat?

Vallom, nem azért írunk, szervezünk, hogy díjat kapjunk. A díj viszont egyfajta visszajelzés, hogy talán valamit jól csináltunk. Ez az első elismerés, amit átvehettem életemben. Emlékszem, amikor 2006-ban az Év irodalmi alkotása elnevezésű pályázaton a zsűri két prózát talált érdemesnek a díjra. Végül döntött, de nem a javamra. Én már a lehetőségtől, hogy ott voltam a célban, szárnyaltam. Nekem ez is hatalmas elismerés volt, főleg azért, mert jeligés pályázat volt, és a zsűri tagjainak (Csanda Gábor, H. Nagy Péter, Keserű József) fogalmuk sem volt róla, kinek a pályaműveit tartják a kezükben. Én ilyen vagyok.

Régóta munkálkodsz és otthonosan mozogsz az irodalom berkeiben, nemcsak írsz, hanem szervezel, és fontos feladatokat töltesz be a SZMÍT életében. Tehát az irodalom a te életedben lényeges helyet foglal el. Mit jelent számodra az írás, az irodalom?

Számomra első a család, és utána szorosan ott van mögötte az irodalom, a kultúra. A Szlovákiai Magyar Írók Társaságánál eltöltött majd két évtized rengeteg tapasztalattal tett gazdagabbá. Rengeteget tanultam az elnökünktől, Hodossy Gyulától is. Soha nem felejtem el azt a mondatot, amit nekem címzett, azt, hogy ha szervezek egy-egy rendezvényt, mindig gondoljak arra, mi teszek akkor, ha vendégeket hívok magunkhoz. Ezen elgondolkodtam, s azóta is ezt alkalmazom. Grendel Lajos is jó tanácsokkal látott el, amikor arról beszélgettünk, milyen témákat dolgozzak fel az írásaimban. Amikor annak idején a SZMÍT kötelékébe léptem, voltak aggályaim, de úgy éreztem, otthon vagyok. S ha valaki megkérdezte, hogy hol dolgozom, azt mondtam, egy olyan helyen, amit nekem találtak ki.

Aki ismer, tudja, hogy állandóan pörögsz, mindig munkálkodsz valamin, a szervezési technikák a kisujjadban vannak. Honnan van benned ennyi energia?

A pörgést édesanyámtól örököltem. Persze, én is elfáradok, hisztizek is, ha úgy érzem, ki kell engednem a gőzt, de soha nem adom fel. 2022 februárjától nyugdíjban vagyok. Úgy gondoltam, jön a kényelmes élet, hogy majd mostantól annyit írok majd, amennyit csak akarok. Tévedtem. Szükség volt rám ismét a Társaságnál. Még bírom. Néha dühöngök, méltatlankodom, ha nem úgy mennek a dolgok, ahogy elképzeltem. Aztán lehiggadok. Az íróasztalomon egy bekeretezett idézet Hodossy Gyulától: „Csak lazán és pontosan!” Hogy segít-e, nem tudom, de jól hangzik.

Írásunk a Előretolt Helyőrség Felvidék 2023/12-es számának cikke alapján készült.



Hozzászólások

@


A rovat további cikkei

A válaszkeresés útján

Póda Erzsébet

Nagy Csivre Katalin fest, rajzol, verset ír, időnként pedig gondolatfelforgató írásokkal jelentkezik, életútja nemhogy érdekes, de különleges történésekkel teli.

2025.4.4.   


Hivatalnokként emberségesen

Zana Anita

Beszélgetés Businé Dobos Mártával, aki megkapta a Hála-díjat.

2025.2.10.   


Rendhagyó koncertek – rendhagyó közönség

Zana Anita

Beszélgetés Patkós Imrével, a Szolnoki Szimfonikus Zenekar szakmai igazgatójával.

2024.11.25.   


Fiatalos lendülettel

Zana Anita

Villáminterjú Sápszki Attilával, a Kolimusical Színpad társulatvezetőjével.

2024.9.18.   


Hallhatóvá a nem láthatót

Zana Anita

Élmények az audionarráció segítségével – villáminterjú Őszi Anna Máriával.

2024.9.17.   


Segíteni másoknak

Zana Anita

Villáminterjú Erdős Viktor Imrével, szeptemberi szolnoki fellépése kapcsán.

2024.9.1.   


Közösségért közösen

Zana Anita

Interjú Molnár Lajos Milánnal, az Aba-Novák Kulturális Központ igazgatójával.

2024.8.22.   


Örömmel fogadtam a felkérést

Zana Anita

Beszélgetés Zajcsek Norbert Tamás látássérült előadóval.

2024.8.21.   


Középpontban a közösség

Zana Anita

Beszélgetés Musitzné Pál Renátával, aki korábban látássérülten is önkéntes munkát végzett.

2024.3.4.   


Lassan minden a helyére kerül

Zana Anita

Beszélgetés Horenka Erika látássérült írónővel.

2024.2.25.  1   


„A világ változik, a vers örök”

Zana Anita

Riportalanyunk, Zajcsek Norbert, a látássérültekből álló amatőr színtársulat, a Varázsszínpad, tagja volt hét éven át. Az Egyesület rendezvényein általában szavalni szokott.

2024.2.8.   


„A helyemen vagyok”

Zana Anita

Interjú Kovácsné Mendler Annamáriával, aki klienskoordinátorként dolgozik, s mindezt fehérbottal teszi.

2024.2.2.