A válaszkeresés útján


Póda Erzsébet  2022.1.16. 9:48

Nagy Csivre Katalin fest, rajzol, verset ír, időnként pedig gondolatfelforgató írásokkal jelentkezik, életútja nemhogy érdekes, de különleges történésekkel teli.

A téboly határát súroló közösségi gyanakvás és bizalmatlanság idején nagyon nehéz riportalanyokat találni. Persze van lehetőség internetes-kamerás beszélgetésre, vagy az e-mailben feltett kérdésekre választ váró módszerre. Egyik sem áll hozzám közel, hiszen semmi köze az igazi újságírói munkához. Ezért is okozott nagy örömöt, amikor az Alistálon élő Nagy Csivre Katalin vállalta a személyes találkozót, és szeretettel fogadott az otthonában. Nem lehetünk elég hálásak a felőle jövő bizalomért! A kétgyermekes édesanyát, Katalint, „gondolatfelforgató” írásain keresztül ismerhetik olvasóink. Most egyéb oldalairól mutatjuk be őt. Rajzol, festeget, nyelveket beszél – ismeri a kártyák nyelvét is –, verset ír, és még sorolhatnánk. Azt mondja, szeret ötletelni, bármi meg tudja ihletni. Azt élvezi a legjobban, amikor „benne van egy folyamatban és megszületik a mű”. A ceruza mindig a keze ügyében van: ha nem rajzol, akkor a gondolatait fogalmazza versekbe, vagy jegyzetekbe.


Eszmélésemtől a kezemben van valamilyen rajzeszköz. Gyermekkoromban mindent berajzoltam: füzetlapot, papírt, falat, padlót – kezdte a beszélgetést Katalin. – Jártam rajziskolába, de félbehagytam. Nem művészeti téren folytattam, hanem ruhaipari szakközépiskolán, vonzott a ruhatervezés. Kiderült azonban, hogy az iskola sorozatgyártásra készít fel, így jelentkeztem ökonómiai felépítményire. A mai napig rajzolok, a leginkább az emberi arc érdekel, annak kifürkészése.

Ez elég messze áll a kreativitástól, vagy mégsem?

Egy zöldség-gyümölcsforgalmazó céghez vettek fel, raktári és irodai munkát végeztem. Így kerültem kapcsolatba a spanyol nyelvvel. Addig nem találkoztam ilyen érdekes hangzással, akkor még nyoma sem volt az internetnek. Megvettem az első és egyetlen spanyol nyelvkönyvet, amihez hozzájutottam. Autodidakta módon megtanultam folyékonyan beszélni az ügyfelekkel, telefonáltam, leveleket írtam. Aztán közös tanulást szerveztünk ismerősökkel: én spanyolul, ők angolul, németül, olaszul. Talán azért mennek olyan könnyen a nyelvek, mert a közegben, amiben nevelkedtem, az anyanyelvemen kívül (minden ősöm magyar) szlovákul és cigányul is beszéltek. Nagymagyari származású vagyok.

Egy időben nagyon érdekelt a spiritualitás, jól tudom?

Inkább nevezzük úgy: spiriturealitás. Mint mindenkit, engem is érdekeltek a miértek. Miért ide születtem, mi a szerepem, véletlenül történnek a dolgok vagy nem, miért tévedünk néha rossz útra, miért csak problémákat látok magam körül, miért veszíti el az ember a gyerekkora után az érdeklődést? Sok mindenre nem kaptam/kapok választ, de nem hagyom abba a kérdezést. Nemcsak a fizikai emberi létet akarom felfedezni, hanem a mélyebb dimenziókat is. Hiszen összetett lények vagyunk: test, lélek, szellem.

Hol kerestél, milyen területeken vizsgálódtál? Kaptál válaszokat?

Sokat adott a reiki. Egy tanárom keltette fel az érdeklődésemet, később részt vettem a tanfolyamán. Azonnal megérintett az a megközelítés: az ember, mint holisztikus lény felfogása. Tágabb rálátást adott. 1998-ban kezdtem ezzel foglalkozni és a mesterszintig jutottam. Sajnos a reiki, mint az ember finomenergetikai rendszerének ismerete és tana, napjainkban méltatlanul mellőzött, pedig a tradicionális orvoslást jól és egyszerűen kiegészítő módszer. Az én hozzáállásom azonban még a nagymamámtól ered. Sok időt szentelt rám, vele meg tudtam beszélni a kényes kérdéseket is. Nyitott volt, érdekes tapasztalatokkal. Felfoghatatlan és megmagyarázhatatlan élményeket élt át, roppant módon működött az intuíciója. Mély nyomokat hagytak bennem a mamás évek és beszélgetések. Ő volt a falu füvesaszonya, tudását igyekszem megőrizni.

Kártyákkal is foglalkozol.

A kíváncsiság vitt rá, megint csak a kíváncsiság. Még tinikoromban vettem cigánykártyákat, jókat szórakoztunk a barátnőimmel. Később kezdtem ezzel komolyabban foglalkozni. Gondolatban eljátszadoztam, mi lenne, ha a mélységeit is kifürkészhetném? Ha megtanulnám a tarotkártyát, és tudnám használni az intuíciómat? Egy munkahelyváltás alkalmával pár hónap szabadom lett, így jelentkeztem Kazanlár Amin Emil budapesti tarotkártya-tanfolyamára. Fantasztikus hónapokat élhettem át!

Mit lehet a tarotból megtanulni?

A tarot egy élethosszig tartó tanulás, vagy inkább annak lehetősége, ahogy az önismeret lehetősége és persze annak kockázata is. Ez a rendszer ősidőkig nyúlik vissza. A tarotkártya első jeleit az egyiptomi kultúrában fedezték fel, az utolsó Ptolemaiosz uralkodó, Kleopátra idejében, és nagyon kalandos úton jutott Európába. Komoly, bonyolult rendszer, ismerni kell az alapfogalmakat, az asztrológiát, az elemtant, az őselemek és a szimbólumuk rendszerét, és sok minden mást is.

Ad válaszokat, vagy csak újabb kérdéseket hoz a felszínre?

A kártyát nem érdemes banális ügyekre elővenni. Csak komolyabb sorsforduló előtt vagy sorskérdések esetében Az életet mi „lebutítva” éljük. Ha a kártyával foglalkozunk, a tekintetünket elkezdi felfelé emelni, új dimenziók nyílnak, meg, új tudás érkezik, mélyebb összefüggések kerülnek felfedezésre.

Rengeteg válasz van az ősi magyar hagyományokban is, de elfelejttették velünk ezeket.

A holisztikus gondolkodásban nem lehet semmit különválasztani. Az ember univerzális lény: a kozmosszal együtt mozgó és összeköttetésben lévő egység részei vagyunk, többek a fizikai valónknál. Nem tudjuk magunkat függetleníteni attól, ami valójában vagyunk, mert kozmikus, földi és emberi folyamatok egyesülnek egyazon törvényrend uralma alatt. Az utolsó sejtünkig össze vagyunk kötve mindannyian, így működünk. A régiek tudták ezt, például az élet hosszát a lélegzetvétellel mérték, a csillagidőket az emberi funkciókkal. Ugyanannyit ver a szívünk, ugyanannyi lélegzetet veszünk, ugyanannyi sejtből állunk... Az ember egy kozmikus lény, ezzel nem mehetünk szembe, erről nem lehet nem tudomást venni. Lehet erre nem figyelni, de attól még ez a valóság.

Szíveden-lelkeden viseled a közösség sorsát. Tudjuk, hogy egy hatalmas erő görgeti maga előtt az emberi mikrokozmoszokat, és aki ellenáll, azt megbélyegzi, „lekonteózza”, nevetségessé teszi. Mégsem hallgatsz el, kitartóan hangoztatod a véleményedet, pedig nem kímélnek a kritikák.

Féltem a gyerekeimet az őrülettel fenyegető jövőtől, ezért adok hangot a véleményemnek. Nem baj, ha vita alakul ki, csak tudnánk vitatkozni! Nem zavar, ha nem tetszik a véleményem, azon már rég túl vagyok. Próbálok megérteni és megértetni. Túl sok a szó, túl sok az információ, az emberek össze vannak zavarodva, hiszen nem lehet egy szabad, tiszta gondolatuk, a helyzet is kaotikus. Nem kell elfogadni az előkészített információkat. Vannak, akik nem mernek a dolgok mögé nézni. Pedig nem lehetünk érzéketlenek az iránt, ami velünk történik. A mostani helyzethez is a közömbösség és a gyávaság vezetett. Számomra nem elfogadható az abszurd, emberellenes megkülönböztetések kötelezővé tétele. Nem normális, hogy maszkot kell viselnünk, hogy teszteltetnünk kell, hogy erőszakkal oltanak – mondjon bárki bármit.

Háztartást vezetsz, rajzolsz, festesz, kutakodsz, írsz, dolgozol. Hogyan szoktál feltöltődni?

Történt velem valami: egy nagy daganatot diagnosztizáltak a nyakamban. A sors üzenete, hogy épp a 35. születésnapomon. Nyolc éve, hogy azt mondta az orvosnő, vagy kés, vagy a közeli vég, ez egy időzített bomba. Ezt a kijelentést nagyon megszenvedtem. Kérdeztem, hány százalék esélyem van, hogy ez helyrejöjjön. Azt válaszolta, kettő... Otthagytam a rendelőt. Oda többé nem megyek, ahol ilyen kilátást „jövendölnek”! Én a fennmaradó 98% -ra figyelek, ez az én felelősségem. Kemény munka várt rám: életmód- és gondolkodásmód-váltás. Mikor tudatosult bennem, hogy korlátos az idő, előtört a kérdés: mi értelme az életnek, mi vár rám holnap, holnapután? Aztán megjött a válasz: érezd jól magad! Félállásban dolgozom, és azzal foglalkozom, ami érdekel, amit szeretek: a családommal, és a hobbimmal. Az időmet kreatív dolgokra fordítom. Ez a helyzet engem is szembesített a megalkuvással, a gyávasággal, ami sok időt elvesz az életünkből. A külvilágban is arról van szó, mit kell tenni egyéni és társadalmi szinten – a magunk módján kell élni, tudatosan, józan ítélőképességünk szerint, emberként, egymást segítve.

Ugróczky István felvételei

Írásunk a Csallóköz hetilap cikke alapján készült.



Hozzászólások

@


A rovat további cikkei

Értékmentő műhely

Póda Erzsébet

Vakegér Műhely egy pedagógus-házaspár tevékenységét takarja. Rakoncza Gabriella és Varjú Árpád csodálatos fabútorokat készítenek.

2021.12.2.   


Mindig az igazat

Póda Erzsébet

Beszélgetés Szöllősi Ildikóval, a „Feltárulnak a titkok" című videósorozat alkotójával.

2021.11.25.   


Fegyelmezett művészet

Póda Erzsébet

Beszélgetés a Csallóközben élő Lipcsey György szobrászművésszel.

2021.11.11.   


Őszintén játszani

Póda Erzsébet

Beszélgetés Kálloy Molnár Péter színművésszel, költővel, fordítóval és zenésszel.

2021.11.7.   


Egyedi gyantaékszerek

Szekeres Angéla

A Dunaszerdahelyen élő Brunczvik Mónika egy éve kezdett el gyantából készült ékszerekkel foglalkozni...

2021.11.2.   


Az Egyesület önkéntese

Zana Anita

Beszélgetés Tóth-Szabó Annával, a Vakok és Gyengénlátók Jász-Nagykun-Szolnok megye Egyesületnének mindenes-önkéntesével.

2021.10.28.   


Kulcsszó: elfogadás

Zana Anita

Beszélgetés a különleges történetű látássérült Lukács Ágotával.

2021.9.28.   


Élvezek minden zenei stílust

Virág Csenge

Tarján Zsófi szereti a kihívásokat, hiszen már többféle zenei műfajban is kipróbálta magát.

2021.9.2.   


A sokoldalú jogtanácsos

Zana Anita

Interjú dr. Simon Gergellyel, aki látássérültként is teljes életet él.

2021.8.16.   


Ausztrál szemmel magyarul

Póda Erzsébet

Azokat a külföldieket szeretném megszólítani, akik talán jobban is ismerik a magyar nyelvet, mint néhányan közülünk. Ezúttal Ausztrál Tom, azaz Tom Champion az interjúalanyom.

2021.8.10.   


Indiai szemmel magyarul

Póda Erzsébet

Egyre gyakrabban fordul elő, hogy magyar anyanyelvünket, ezt az őseinktől kapott, felbecsülhetetlen értékű élő kincset, helytelenül használjuk. Interjú az indiai Manish Tanwarral.

2021.7.17.   


A sport rendben tart

Zana Anita

Beszélgetés a látássérült Nemes Andrással.

2021.6.29.