Égető nyár

Nagy Csivre Katalin  2014.7.21. 3:15

A nyári napsugarak veszélyesek. Égetnek. Megégetnek. Perzselnek. Szerelemmel. Veszedelmes érzelmekkel.

Nincs szerelem-védőfaktor? Nem kapható úgy, mint a bőrvédő naptej? Ugyan, mitől védene meg? A kánikula, borzolgató szél, hamar lobbanó szerelem – kell, kell, kell! Gondolta a húszéves Évi, amikor a poggyászát csomagolta.

A három barátnő: Évi, Mari és Sári a török Riviérán pihent – volna, ha közbe nem jött volna Samir, és nem rabolja el Évit a csapatból. Lecsapott rá a szerelem fekete szemű, daliás démona. Célba talált Ámor nyila, olyan pontosan és hatásosan, hogy a lány észre sem vette, s már Samirral kettesben vacsorázott. Majd a tenger habjai közt kényeztette őt a romantikus félisten. Gondtalanság, felszabadult öröm, szenvedélyek fényes tűzijátéka. Tenger, hullámok, pezsgősüveg. Csillagos égbolt, kozmikus boldogság és – Samir! Az életelixír, az extázis, a dédelgetett szerelem.

Mari és Sári külön vakációzott. Úgy tűnik, Évának elment a józan esze! Egy vadidegen férfival...! – csóválgatták a fejüket.


Így teltek a napok.

A búcsú pillanatában azonban Samir nem jelent meg. Ám, amikor Évi épp felszállni készült az autóbuszba, észrevette egy fekete lánnyal üldögélni egy kávézóban. Pezsgőt iszogattak.
Fájdalmas hasadás, földrengés! Évi lába alatt megremegett a föld. A tegnapelőtti szenvedély, ami a csillagokig emelte, most a pokol kénköves bugyrába taszította. Fájdalmas hiányérzet, szédítő fájdalom hasított belé. Szétsugárzott az egész testébe, mirigyeibe, idegpályáiba – és hangosan zokogó sírásban tört ki.

Évtizedekig tartott az út hazafelé.

A nyári napsugarak veszélyesek. Égetnek. Megégetnek. Perzselnek. Szerelemmel. Veszedelmes érzelmekkel. Nincs szerelem-védőfaktor! Nem kapható, mint a bőrvédő naptej! Kár. Mi mindentől védhetne meg! Kánikula, borzolgató szél, hamar lobbanó szerelem. Nem! Nem! Nem! Gondolta Évi, amikor a poggyászt kicsomagolta.

Itthon volt már, de gondolataiban messze-messze járt. Nem halkan kopogtatott a szerelem. Vad tűzzel csapott le rá, ajtóstul tört a házra, s ő nem védekezett ellene. Gyorsan ellobbant minden. Mint a villámlás, aminek nyoma sem marad. A derűs fiatalság gondatlansága, az ő gyengesége, sebezhető naivitása, titkos Achilles-sarka, a mohó élvezetvágya veszélyes kalandba sodorta. A tegnap örömünnepe mára a bánat szürke borújává vált.

Önként lépett a nyár veszélyes máglyájára, s kiégett belőle minden szenvedély, ellobbantak az érzelem lángnyelvei...

Hozzászólások

@

Küldés