Tévelygő
Vasárnapi versünk, mert a világ egyre változik, és olyasmiket kavar fel az információáradat, amik mindenkit megdöbbentenek.
Tévelygő
Azt gondoltam, minden elmúlik
Ha a feledés elviszi a tényeket,
Nem látunk több merényletet,
Hogy Isten még bizik az emberben,
A kirabolt természetben,
Hogy a Sátán a tévedés, a tévelygő
A vonzó titkokkal szédítő...
De már vetkőzik a tavasz,
Távol már a tél,
A csalódottságom mégis utolér,
Amiért hűtlen az ember:
A nagy szólamban,
Az egyetlen Igében
Csupán egy hamis morzejel.
Hozzászólások
Kapcsolódó cikkek
Később
Rendhagyó most az időjárás: ezek a napok nemcsak forrók, hanem túlságosan is azok. Nem tudhatjuk, mi vár ránk. Ezért is érdemes elolvasni rendhagyó műfajú vasárnapi versünket.
2026.8.1.
Álomkatedrális
Vasárnapi versünk sokkal mélyebb üzenetet takar, mint első olvasatra gondolnánk. Fejtsük meg!
2024.7.20.
A rovat további cikkei
Melankólia
Játékosság, próbálkozás, kedvtelés, tollpróbálás, szigorúan nemköltészet. Mégis, vasárnapi versként talán üdítően szórakoztató lehet.
2024.12.14.
Advent
Ma gyújtjuk meg az adventi koszorún a második gyertyát. Ilyenkor van csak igazán ideje a költészetnek!
2024.12.7.
Márványarcú Bohóc
Egy fiatal versíró küldte számunkra az adventi időszak kezdetére vasárnapi versünket
2024.11.30.
Fuss!
Vasárnap a pihenés és a vers napja nálunk, ám a mai vers futásra biztat. Olvassuk el, miféle futásra!
2023.6.25.