A bizalom ereje

Nagy Erika  2009.4.25. 13:36

Az anya-lánya kapcsolat életünk egyik legszebb és legbonyolultabb kapcsolata is egyben.

Támaszt nyújthat, de sérülékennyé is tehet, azonban a feltétlen szeretet és a bizalom feltétele lehet egy szép kapcsolat kialakításának. Ez persze nem egyszerű dolog. Lehet, hogy ilyen nincs is, s csak áltatjuk magunkat?

Piroska két lánygyermeket nevelt, nehéz körülmények között. Férje durva volt, ivott, és terrorizálta a családot. Ezek a zűrzavaros időszakok sérülékennyé tették kapcsolatát a lányaival is. Nem kerültek közel egymáshoz, hiányoztak a meghitt, bizalmas beszélgetések. A lányok felnőttek, majd egymás után férjhez is mentek. Úgy, hogy a részleteket nem az édesanyjukkal beszélték meg. Mint ahogy azt sem, hogy gyermeket várnak. Csak akkor mondták el anyjuknak, mikor már nem lehetett titkolni az állapotot. Piroska megsértődött. Nagyon. Az őszinte beszélgetés hiánya és a múlt sérelmeinek egymás fejére olvasása csak súlyosbított helyzetükön.

Lehet-e csodálkozni azon, hogy a lányok nem az édesanyjukkal beszélték meg az örömteli eseményeket? Nem, mivel sohasem voltak bizalmas viszonyban. Azt nem vitatom, hogy Piroska szerette a lányait, de sohasem volt ideje arra, hogy leüljön velük csevegni. Sem komoly dolgokról, sem az élet apró-cseprő gondjairól. Piroska nem volt minta a lányok számára. Majd ők másképpen nevelik a gyermekeiket, határozták el. Az eredmény az lett, hogy amikor az ő lányaik felnőttek, a viszony éppen annyi és ugyanolyan súlyos konfliktusoktól terhelt lett, mint amit el szerettek volna kerülni. A példát hazulról hozták.

Zsuzsa és lányai között érezni lehetett az anya és gyermeke közötti szoros kapcsolatot. Barátnők voltak, a szó szoros értelmében. Mégis…
Amikor a három lány közül a legkisebb rossz társaságba keveredett, Zsuzsa semmiről sem tudott. Mikor rájött arra, hogy középiskolás lánya füvezik, teljesen összeroppant. Miért? – kérdezte minden alkalommal, amikor lehetősége volt beszélgetni lányával. Válasz: miért-ne? Mi lett ebből? Eleinte sok-sok hazudozás, majd különköltözés.

Nekem nincs lányom, viszont édesanyám igen. Soha nem voltunk barátnők. Azt sem mondhatom, hogy minden titkomat megosztottam vele. Én is voltam fiatal és lázadó, amit jóanyám nehezen viselt, amit mára, így érett fejjel meg is értek. Nehéz anyának lenni. Hatalmas felelősség. Mikor teszem jól a dolgom? Ha tiltok, vagy ha engedek? Ha a gyermekemre hagyom a döntés meghozatalát, vagy ha irányítok? Vasakarattal, végsőkig kitartva.

Nem tudom. Egyet viszont igen. Szigorúan neveltek, tiltottak is sok mindentől és mindenkitől. Ennek ellenére elmondhatom, hogy jó a kapcsolatom édesanyámmal. Igaz, sok mindenről más a véleményünk, ami nem csoda, hisz más világban élünk, ettől függetlenül bármikor és bármiben számíthat rám, én pedig rá. S ez csodálatos érzés. Kívánom mindenkinek!

Hozzászólások

@

Küldés