Fekete macska

Nagy Erika 2012.1.16. 6:41

Valóban hiszünk az irracionálisban?

Vasárnap délelőtt egy barátságos focimeccsre indult el unokám, Viki, a helyi sportcsarnoka, és amikor kikísértem, az ajtóval szemben egy fekete cica üldögélt, kissé elgémberedve a januári hidegtől. Csak az jutott eszembe, hogy na, most kiderül, szerencsét, vagy szerencsétlenséget hoz-e Viki fejére, vagyis inkább a lábára.

Amikor hazajött, nem volt lelkes, ezért azt hittem, hogy nem sikerült neki a meccs – mégis csak hinni kell a babonákban. De megtudtam, csak azért nem volt feldobva, mert van egy olyan egyezségünk, miszerint: ahány gólt rúg, annyi eurót kap tőlem cserébe a jó szereplésért. Szegénykém, nem tudta, hogy miként adja a tudtomra, ezúttal öt euróval leszek szegényebb. Mondogattam is magamban, hogy ha ezt jelenti a fekete macska látványa, akkor legközelebb, ha lottót teszek fel, egy fekete macskával a kezemben megyek be a fogadóirodába, és úgy töltöm ki a szelvényt.

Az emberek többsége babonás és hisz a jóslatokban. Én csupán a gombomat fogom meg, amikor kéményseprőt látok, ez még gyermekkoromban ragadt rám. Amikor gyermekeim megszülettek, az öregek mindig azt mondogatták, hogy addig nem lehet kivinni a kicsit az utcára, amíg nincs megkeresztelve. Kivittem, mégsem vitte el az ördög az egyik lelkét sem. Azt sem fogadtam meg, hogy az esti fürdetés után ne öntsem ki a kádból a vizet. Mindig a lefolyóban kötött ki a fürdőhabtól illatozó folyadék, és a gyerekeim ennek ellenére úgy aludtak mindig, mint a bunda. A legnevetségesebb babona egyike szerintem az, hogy ha keresztelés vagy esküvő van, olyan személyt nem engedhetünk be a templomba, akinek összenőtt a szemöldöke. Talán mindenki homlokáról el kellett volna tűznöm a hajtincset, vagy azt kellett volna kívánnom, hogy mindenki kopasz legyen, így azonnal látszódik, jöhet-e – vagy távozz tőlem sátán?

Vagy a másik, amely szerint ünnepkor nem szabad a szemetet kidobni, mert meghal a házigazda. Számát sem tudom megmondani, hogy hányszor járultam a kuka elé jeles ünnepen, ennek ellenére a házigazda köszöni, ma is jól van. A babona szerint mosni sem szabad, ha a naptár piros betűvel jelzi a napot, mert kiütéses lesz az ember bőre. Te jó ég, eddig szerencsém volt, hogy megúsztam?! Emlékszem, hogy gyerekkoromban édesanyám néha a seprű nyelét használta, hogy jobb belátásra bírjon. De csak azért, mert nem tudta, hogy ez azt jelenti a babona szerint, hogy az, akit így legyintenek meg, soha az életben nem megy férjhez. Lehet, hogy az törte meg a babonát, hogy túl sokszor illették becses hátsómat az egyébként már akkor is a tisztaság megőrzésére használt tárggyal? És ezzel csak azt érte el anyukám, hogy korán vállaltam a holtomiglan-holtodiglant?

S hogy ki az igazi babonás, az, aki ha meglát az úton egy lócitromot, akkor páros lábbal ugrik bele. Nincs igazam?